Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Kovács Endre: A karácsonyi ünnepkör népszokásai Doroszlón

158 Ez azok közé a történetek közé tartozik, amelyet még a közelmúltban is, minden disznótor alkalmával elmeséltek az öregek. ÁDÁM-ÉVA NAPJA, „KARÁCSONY BÖJTJE" (december 24.) Az e napra eső névnapok fényét elhomályosítja karácsony vigiliája, a szenteste. Ami minden hívő ember számára ma is kötelezettség, az e napi böjt, amelyet teljességgel az öregek tartanak be, a fiatalok csak jelképesen. „Karácsony bűttyin egész nap rágták a csömögét. A férfiak délig mézespálinkáztak. Ijenkó má a dóguk nem sokat ért." Mindenkit megkínáltak vele, aki a házba jött e napon. A háziasszony a gyerekek legnagyobb örömére kukoricát főzött vagy pattogatott, bundivát sütött, amelyre egész nap rájártak, „mint Júdás a máléra". Néhol fölfűzték és a karácsonyfát díszítették pattogatott kukoricával. A gyerekek pedig a jeles napnak megfelelő játékot űzték vele: három ujjuk közé fogták és mielőtt bekapták, keresztet vetettek a homlokuk, ajkuk, bal és jobb orcájuk meg orruk érintésével, közben (tagoltan) ezt mondták „Ádám - Éva - Izsák - fia - Ábro hamm!", és bekapták. Egyébként más, Ádámot és Évát említő kiszámoló is népszerű volt, amely így hangzott: „Ádám, Éva kertbe jártak, madarat láttak! Hányat? Tízet! Akkó tizet számútunk oszt, aki kilëtt, az lëtt a kumó vagy a zarga." Az udvar közepén levő gémeskút vízébe egy szép, piros almát dobtak, amely szentelménynek számított és háromkirályokig nem volt szabad fölhúzni. A kút vizét a jószág itatására, ivóvíznek és mosakodásra használták. Böjti éteknek zsír nélküli, vagy ahogyan nevezték, sóba-vízbe babot ebédeltek; tréfásan „olyan halat ettek, amelyiknek vasvilláva verdesték az oldalát." Főztek bele zöldséget, sárgarépát, aztán kitették az ablakba, hogy a kis Jézuskát etessék vele. Mákos tésztát meg mézzel édesített mákos gubát készítenek ma is karácsony 48 böjtjén. (Hogy mit jelent a karácsony böjtje és a hozzá fűződő népszokások, mi sem szemlélteti jobban annál, hogy ha valaki élete betegség vagy magas kor miatt reménytelen, akkor azt mondják, hogy „...nem eszik több mákos gubát", ill. nem éri meg a karácsonyt.) A fölsorolt étkek közül kiváltképpen az aprószemű babnak meg a máknak van pénzbőséget varázsló motívuma. 43 Kovács Endre, 1982; 571. sz. 44 Kovács Endre, 1982; 572. sz. 45 Szálai Katalin közlése. 46 Kovács Endre, 1982; 1432. sz. 47 Kovács Endre, 1982; 1163. sz. 48 Kovács Endre, 1982; 569-571. sz.