Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Kovács Endre: A karácsonyi ünnepkör népszokásai Doroszlón

147 éltek. Szombat kivételével az azonos korú hajadonok minden este másik háznál jöttek össze, ahova a legények is bejáratosak voltak. Az asszonyokra, különösen a menyecskékre nagy föladat hárult az adventi időszakban, főleg, ahol apró gyerekek is voltak. A nagy névnapi ünnepségeken kívül az ő föladatuk volt a naponta kétszeri étkezés előkészítése, a fölszolgálás; a lakás fűtése, takarítása, mosás meg miegymás. A disznóöléshez is ők készítették elő a vöröshagymát, fokhagymát, sót meg fűszert szereztek be. A gyerekekről való gondoskodást az ajándékozás öröme tette szebbé, kedvesebbé. Nem volt könnyű eldönteni, mi legyen az ajándék Mikulásra, Lucára, karácsonyra meg virgácsoláskor. A böjti napoknak is megvolt a varázsa: gyakran sütöttek „hajába krumplit", ,,bundivát"(tököt), ,,prószát"(kukoricalepényt), főztek vagy pattogattak kukoricát, amelyet mindenki kedvelt. BETLEHEMJÁRÁS Doroszlón az 1960-as évekig volt szokásban a betlehemezés néven ismert misztériumjáték, pászorjáték vagy pásztortánc, illetve a legnépszerűbb karácsonyi, többszereplős paraszti dramatikus játék. Aranykorát az 1920-as években élte, amikor néha tíz meg tizenkét betlehemes csoport járta a falu utcáit. Szereplői szegénysorsú, kopottruhás, iskolás gyerekek voltak, akik ötödikes-hatodikos korukig vettek részt benne. Előzőleg persze kieszközölték a szülők meg a tanító úr jóváhagyását az esti órákban történő falujáráshoz. A betlehemezésre jó előre, még a nyár folyamán kezdtek készülődni. Vékony deszkából kis templomot készítettek, már ahogyan a gyerekek tudták; kovász segítségével pedig kívül-belül színes papírokkal raggatták tele. Az erdőben cserfamohát szedtek, azt helyezték a templomocska padlójára. Vágtak szép gyertyánfa botokat is. Bodzafa botokat is felhasználtak, amelyeket ha megtisztítottak a héjától, fehérek és tetszetősek voltak, mint az elefántcsont. Sárból juhászt, szamarat meg báránykákat készítettek és megszárították őket a napon. Az utóbbiakat kés hegyével ügyesen telenyomkodták gyapjúval, hogy száradás után az igazi kicsinyített mása legyen. A kis templomba a jászlat, abba egy kis Jézuska-szobrot, Szűz Mária- meg Szent József-szobrocskát helyeztek bele, amelyet a szentkúti búcsúban vásároltak. Valamelyik szűcsmesterrel subadarabkákból bajuszt meg szakállat csináltattak, amelyet később madzaggal erősítettek a fülükhöz. Négyük közül csak a templomos viselt maszkot, a két pásztornak bajusza, szakálla volt meg subát viselt, kifordított subasapka volt mindhármuk fején, mint az igazi pásztoroknak. Voltak egy- meg kéttornyú hordozható kis betlehemi templomok. Élt a faluban egy ácsmester, aki csodálatosan szép, ablakocskákkal ellátott kistemplomot tudott készíteni. Erre az időszakra bérbe adta a betlehemeseknek, akik még licitáltak is érte.