Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Kovács Endre: A karácsonyi ünnepkör népszokásai Doroszlón

146 „András napkó vót szokás, hogy a lányok gatyát vagy férfiinget tettek a párnájuk alá, hogy megálmodják, ki lësz az uruk?" „Andráskó fölírják cédulára a szeretőik neveit és akkó este a fésűt, tükröt mëg a cédulát a párnájuk alá teszik, és amellikkë ámonnak, az lësz az uruk..." December a karácsony hava, melynek első vasárnapján kezdődtek a hajnali misék, az első hajnali mise után pedig a betlehemjárás , melyről még szólunk. A téli napforduló hónapjában a zsírosmécsek pislákoló világában uralkodó unalmas sötétség miatt korán éjszakai nyugovóra tértek és későn keltek az emberek. A fény után áhítozó családok azonban kihasználták a hajnali időszak lehetőségeit és lustálkodás helyett misére jártak. Mire elérkezett szent karácsony, a kisded Jézuskának a születésnapja, addigra meggyóntak, megáldoztak és lélekben megtisztulva várták az áhított ünnepet. Amikor még hivatalosan is (1945 előtt) szabad volt a vallás gyakorlása, akkor annak közösségi megnyilvánulása is erénynek számított a társadalomban. Az iskolás gyerekek nemcsak ministránsként vettek részt, hanem a hittant előadó tisztelendő úr ösztönzésére hajnali misére is csoportosan jártak. Közülük kerültek ki a betlehemes csoport tagjai is, akiknek ösztönzést talán éppen a fölállított karácsonyfa vagy a kis betlehemi jászol adott. Régebbi följegyzések, visszaemlékezések szerint karácsony havának a kezdetére csaknem mindig leesett a hó. Ez azonban nem jelentett gondot a parasztoknak, mert addigra minden kinti munkát elvégeztek, a jószág részére is bekészítették a takarmányt, hogy legyen mit etetni a háziállatokkal. A jószág etetése, gondozása a férfiak dolga volt. Különösen a fejőstehenek miatt voltak kénytelenek télen át is korán kelni és ezáltal az ő dolguk volt lehavazni a ház előtti gyalogjárdát, mire hajnali misére indultak az emberek. Minden falusi házban arra törekedtek, hogy mire elérkezik a karácsony, addigra a gazdasági udvaron, az istállókban és a lakásban is rend legyen. Erre az egyik adatközlő így emlékezett vissza: „Mikó má évégeztek minden kinti dogot, akkó fehérre kimeszeték a szobát mëg szépen főmázútak. A karácsony mëg a húsvét, ez a két legnagyobb ünnep, amire azelőtt ki szokták mosni az ágyruhát minden valamire való házná. Édesanyám mindég karácsonra cseréte ki a szalmazsákba is a szalmát, amijën aludtunk. Az a karácsonyi szép tisztaság még most is mindig az emlékezetembe maradt" - mondta a középkorú asszony. A bandázás gyűjtőfogalom a téli esték házaknál történő összejöveteleire, amely az adventi időszakban sem volt tiltva. E lehetőséggel azonban csak a serdülő lányok 5 Kovács Endre, 1982; 2443. sz. 6 Kovács Endre, 1982; 2444. sz. 7 Szűcs Ilona közlése. 8 Kovács Erzsébet közlése.