Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)
Bereznai Zsuzsanna: A félegyházi ember humora
109 220. A kígyónak nézett kasza vagy sarló (MNK 1203 A) Hát, én hallottam gyerekkoromba olyant, hogy a palócok még nem ismerték a kaszát, a kaszálást. De már került olyan polgár arra, aki tudta a kaszát használni. Híre terjedt annak. Mén arra a palóc a fiával: - Mi lehet ez? - Nem tudom - azt mondja -, valami görbe gyík, mert olyan szépen lelegeli a szénát. Azt mondja: - Ezt lopjuk el! De nem mertek közel menni, hogy megfogják. Akkor oszt kieszelték, hogy befogják a lovakat a szekérbe, és egy hosszú kötelet rákötnek a gyíkra, utánakötik a szekérnek, oszt elhúzzák haza. De olyan idegesek voltak, hogy nem a saroglyához kötötték, hanem a küllőhöz. Azt mondja: - Papa, hajts! - a gyerek vezényelt! - utolér a görbe féreg bennünket! 221. A megúszott hajdina (AaTh 1290) és A rátotiak nem tudják megszámolni hányan vannak (AaTh 1287) mesetípusok összekapcsolódása No, még a palócokról egyet elmondok... Hát, a palócok, azok olyan barbár emberek voltak. Buták voltak, no! Mentek azok úgy csapatosan. Ilyen megtörtént, azokrúl sokat mesélt a nagytata. Egyik alkalommal is mentek csapatosan. Heten voltak. No, oszt volt köztük egy legokosabb. De azért az is buta volt, sokszor az volt a legbutább. Osztán hát, az útjuk egy nagy darab lenen vezetett keresztül. Hosszú volt, a végibe restelltek kimenni. Oszt akkor a len meg éppen virágzott. Csupa kék az, amikor virágzik. Virágzott a len, amikor mentek rá a palócok. Hát osztan, kérdezik oszt a legokosabbat, hogy mi ez, komé, mert olyan térden fölül ért. - Ez, komé - azt mondja -, kik tenger! Hanem ezt át kell úszni! No, hozzáfogtak akkor, hogy négykézláb átmásszák. De előtte megolvasta magukat az első, hogy megvannak-e heten. Hát aztán átmásztak, gondolhatja, jól letörték a lent. Amarról meg egy út vitt el mellette, olyan dőloút. No, oszt mikor átértek, akkor megint felálltak, oszt akkor kigyüttek belőle. No, oszt akkor mondja a legokosabb: - No, most megolvassuk, hogy nem vesz.ett-e a tengerbe valaki, ugye, bele! Olvassa, olvassa, hát, őmagát sose olvasta! - Hát, halljátok-e? - azt mondja - Egy csak belefúlt! - azt mondja - Hatan vagyunk, heten voltunk... ! De őmagát nem számolta. Amazok meg még butábbak voltak, nem tudták fölfogni. No, jól van... ! Ott is ment arra egy szabadságos katona, azon is rajta volt a szapora. Osztán hát, no, még nem is végezte el. Odamén, azt mondja:
