Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Játéktörténet - Váczi Mária: Néhány gondolat a családi játékszokások változásáról egy, nyolc–tíz éves gyerekek körébenvégzett vizsgálat nyomán

JÁTÉKTÖRTÉNET 579 a gyerekek. Itt érzem leginkább annak hiányát, hogy felbomlottak az együtt élő nagycsaládok s megszakad a hagyományátadás természetes folyamata. Az eddig összegezhető tapasztalatok alapján igazolható, hogy sajnos a játék ma elsősorban „tárgyként fetisizálódik"

11 a mai gyerekek életében. Tartalmukban és anyagukban is tükrözik a játékok korunkat. A műszaki fejlődés nyomán megszülető technikai csodák (autók, űrhajók, robotok) gyermekkézhez igazított másai felváltották a fából, fémből készült ekéket, traktorokat — egy előző kultúra rekvizítumait. 3.1. A játék szerepe a szocializációban A résztvevők köre szerint a játék lehet individuális és közösségi. A közöttük lévő út — MÉREI Ferenc nyomán — a szocializáció útja, kezdetén az explorációs (ismerkedő-mozgásos-manipulatív játék található; majd a fantázia vagy szimbolikus játék következik. Az utánzó vagy szerepjáték nyomán a szabályjáték sikeres elsajátítása jelenti az út végét. Egy-egy játékos szituáció elősegítheti a készségek és képességek kibontakoztatását, a gyermeki fantázia szárnyalását; és a személyközi viszonyok tanulásából adódó feszültségek oldódását is. A tradicionális társadalom által kiszámíthatóbb és ellenőrizhetőbb volt az egyén szocializálását végző valamennyi intézmény. Napjaink mobil társadalmában ez szinte lehetetlen, lévén, hogy a szocializáció folyamatában egyre több alrendszer hatása érvényesül. A különböző alrendszerek — család, iskola, tömegkommunikáció és közművelődési intézmények, egyházi szervezetek — ambivalens funkcionálásuk révén hatnak az egyén társadalmi beilleszkedésére. A tömegkommunikációs eszközök, elsősorban a televízió nyomán a külföldi példák kritikátlan átvétele tovább nehezíti az értékideálokat hordozó mintákkal való azonosulást. Miután a játéktevékenység változásának vizsgálatára nyolc-tíz éves gyerekek körében került sor — elismerve az explorációs játékok fontosságát a gyermeki élet első két esztendejében — életkori sajátosságaiknak megfelelően most mégis a szimbolikus és — nagyobb súllyal — a szerepjátékokra kívánok kitérni. A szimbolikus vagy fantáziajátékok születése a korlátozott gyermeki létben gyökerezik. Helyzetükből adódóan az élet számos területe előttük még titok, de szeretnének ennek részesei lenni, tehát megpróbálják azt elképzelni. „Ez a játékforma is a világ megismerésének, az élet gyakorlásának a körébe tartozik, de nem a mozgásos cselekvésnek, hanem a szoros értelemben vett szemiózisnak (jelentéshordozásnak) a csatornáit használja fel. — ... a szimbolikus játékok világát az elhitetés sajátos hangulata, az »olyan mintha« élmény jellemzi."

12 — mondja MÉREI Ferenc. 11. ZELNIK József 1982. 5. 12. MÉREI Ferenc 1989. 212—213.