Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Művészettörténet - Sümegi György: Tóth Menyhért pályakezdése
MŰVÉSZETTÖRTÉNET 553 Úgy látszik végre itt nálunk is rájöttek arra, hogy művészet nélkül nincs jövőnk magyaroknak. Nem akarom túlméretezni a dolgot, de a kezdeti lendület biztató. A lényegre tehát! Valószínűleg tudod, hogy megalakult már, elég régen a Képzőművészek Szabadszervezete, melynek tagja lehet minden művész, (munkák alapján) akinek politikai múltja nem terhes. Te e dologban tudtunkkal tisztán állsz. Mellékelek levelemhez egy kitöltendő blankettát, melyet megírva küldj azonnal vissza hozzám s én megfelelő helyre juttatom. Mivel sokan jó véleménnyel ismernek különösebb ajánlásra nincs szükség. Küldj még leveledben egy drb. kb. 6 x 6-os fényképet is, ez az igazolványhoz szükséges, melyet majd adataid alapján kállíttatok s elküldöm. Fontos a szervezeti tagság, mert előnyökkel jár. Már most jó lett volna, ha tag vagy. Kaptak ugyanis művésztagok kb. 100-an téli segélyt az államtól, mert a jó művészeket a vészes télen át kell menteni. Nem vagy bár tag, mégis, mivel jól ismernek (szerény személyem) javaslata alapján 100 000 százezer pengőt szavaztak meg számodra s ezt még e héten kézhezkapod. Nem sok, de mint már feljebb említettem biztató előjel. Szőnyi is melegen ajánlott, továbbá Szalay Lajoska is. Tehát Menyuskám a kért dolgokat küldd minél előbb, hogy az esetleges újabb akcióknál nemtagságod miatt ne legyen egyesek részéről akadékoskodás. írjál mielőbb Magadról is, hogy éltétek át a világégést. szeretettel üdvözöllek Jenő Képeid jelentéktelen sérüléseken kívül csaknem mind épen maradtak. 6. Tóth Menyhért—Horváth V. Géza: Művésztelep és szabadiskolai létesítési terve, Kalocsa, 1948. október 21. Magyar Képzőművészek Szabadszervezetének Budapesten. Alulírottak, mint kalocsai festőművészek szűkebb hazánk művészi nívójának emelése, valamint a tanuló ifjúságunk rajzbeli készségének lehetővé tétele érdekében elhatároztuk, hogy helyben művésztelepet és szabadiskolát létesítünk. A terv nem mai keletű; a város hivatalos személyei részéről már régebben mint óhaj felmerült, különös tekintettel arra, hogy itt igen nagy számban születnek művészi képességgel megáldott fiatalok, akiknek művészi fejlődése a lehetőségek birtokában hathatósabban állhatna elő. Kalocsa iskolaváros s mint ilyen a tanulóifjúság körében sok olyan növendék van, aki a művészetet óhajtaná életpályául választani, vagy rajztanár szeretne lenni s ebben a vonatkozásban is sokat segítene egy akadémiai előkészítő művésztelep s szabadiskola. Nem közömbös az a hatás sem, amelyet egy ilyen intézmény Kalocsa és környékének lakosaiban előidézne. Érdeklődése a mai szórványos művészeti kiállítások helyett állandó és rendszeres tápot kapna, ami a jövő művészeink megélhetését is maga után vonná, eltekintve attól a hatástól, ami erkölcsi tekintetben érné őket. Mindezek után arra kérjük a Magyar Képzőművészek Szabadszervezetét, hogy célunk elérésében segíteni szíveskedjenek bennünket. A város részéről olyan ígéretet kaptunk ami igen szép reményekre jogosít, de ehhez szükséges a Szabadszervezet segítsége is. Kérjük a Szabadszervezetet, hogy oly értelmű megbízást és utasítást szíveskedjenek számunkra küldeni, amelynek birtokában megindíthatjuk akciónkat. Kérjük közölni azt is, hogy milyen támogatást élvezhetnénk a Szabadszervezet, az Állam részéről s milyen anyagi teher jutna a városnak. Kérésünk megismétlése mellett maradtunk: Horváth V. Géza Tóth Menyhért Kalocsa, 1948 október 21. 7. Tóth Menyhért levele a vallás és közoktatásügyi miniszterhez, Kalocsa, 1948. november 24. A Magyar Vallás és Közoktatásügyi Miniszter Úrnak Budapest.
