Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Művészettörténet - Sümegi György: Tóth Menyhért pályakezdése
554 SÜMEGI: TÓTH MENYHÉRT PÁLYAKEZDÉSE Alulírott azon kérelemmel fordulok Miniszter Úrhoz, hogy Kalocsán az Alkony utcai Elemi Népiskola helyiségében Középfokú Képzőművészeti Szabadiskola létesítését, illetőleg működését engedélyezni szíveskedjék. Kérésem indokául felemlítem, hogy Kalocsának mint nagyszámú lakossággal, nagykiterjedésű környékkel rendelkező Kultúrvárosnak szüksége van egy ilyen Intézményre. Ahol úgy a lakosság, mint a környező falvak népei körében nagyszámmal vannak képzőművészeti tehetséggel megáldott fiatal és felnőtt egyének, kiknek ezirányú rendszeres oktatása nagymértékben előmozdítaná Kalocsa és környéke művészeti rangját. Bár egyelőre Kalocsa városában lakók tanítása volna a célom, idővel a Szabadiskola fejlődésével esetleg egy Kollégium megvalósításával a környék paraszti népe körében jelentkező őstehetségeknek szeretnék mielőbb segítségére sietni. A képzőművészeti szakismeretek mellett legfőbb célom, hogy hallgatóimat demokratikus szellemben, a helyes közösségi magatartásra neveljem. Mindezek előrebocsátása mellett reménylem, hogy ezen intézmény fennállását illetőleg fejlődését az eredmények biztosítani fogják és nem fog elmaradni az az építő hatás, melyet ez előidézne Kalocsa és környékének népében. A Képzőművészetek iránt fokozódó érdeklődése állandó és rendszeresebb tápot kapna, ami a jövőben képzőművészetünk erkölcsi erősödését, nemkülönben alkotóművészeink anyagi helyzetét is fokozatosan javítaná. Kérésem ismétlésével maradok Teljes tisztelettel Tóth Menyhért festőművész Kalocsán, 1948. XI. 24. 8. Tóth Menyhért: Életrajz, 1949. Szegeden születtem 1904. január 2-án. Édesapán szőlőmunkás (vincellér) volt Szeged-Alsóközponton egy jobbmódú ügyvéd szőlőjében. Az első világháború előtt Miskére költöztek szüleim, ahonnét származnak. Az elemi iskola 6 osztályát itt végeztem. Édesapám 4 évet töltött az első világháborúban. Én ezalatt Édesanyám mellett. Nyaranta kenyérkereső családtagként napszámba jártam. Voltam uradalmi hónapos béres, 17—16 éves koromban, később Édesapámmal részes-arató stb. 18 éves koromban elmentem Kalocsára szobafestő inasnak abban a reményben, hogy rajzoló és festő hajlamomnak ezúton érvényt szerezzek. Bár nagyon kedveltem ezt a mesterséget, ezirányban mégsem nyújthatott kielégülést. Ezidőkben ismerkedtem meg Kalocsán rajztanárokkal: Horváth Géza és Baján: Éber Sándor festőművészekkel, kik rajzaim alapján tehetségesnek találtak. Sokat rajzoltam természet után is ebben az időben. Leghőbb vágyam volt a Képzőművészeti Főiskolára bejutni, hogy teljesen átadhassam magamat a rajznak, a tanulásnak. 1929-ben vettek fel a Főiskolára. Itt Vaszary, Réti, Kandó mesterek volta a tanáraim. A Főiskola elvégzése után vágytam a Nép közé, ahonnét származom. A paraszti nép életének minden megnyilatkozásával vonzott. Itt küzdelmes munkásságom árán sikerült annyi munkát összegyűjtenem, hogy 1941-ben megrendezhettem Pesten a „Műbarát" kiállító helységében első kiállításomat. Itt a Kultuszminisztérium és a Főváros több képemet megvásárolta és műgyűjtők, magánosok többen is vettek munkáimból. Azóta is résztveszek egy-egy munkámmal az egyes kiállításokon. Legutóbb egy hónappal ezelőtt a Főváros Falu című olajfestményemet vette meg. Ez év februárjában a Szabadművelődés keretein belül egy 200 órás Képzőművészeti Szabadiskola nyílt meg, melynek megszervezője és alakrajzi oktatója én voltam. Júliusban megrendeztem a Fesztivál (vidéki) kiállítást, amely évvégi kiállításnak is mondható, amennyiben a tanfolyam növendékeinek összes munkáiból áll. (A Függelékben közölt dokumentumok egy kivételével [Kerényi Jenő levele, mgt.] a Kecskeméti Képtár Művészettörténeti Adattárában.)
