Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Művészettörténet - Sümegi György: Tóth Menyhért pályakezdése

532 SÜMEGI: TÓTH MENYHÉRT PÁLYAKEZDÉSE előtt, rálátásosan, felülnézetből bomlanak elénk szűk, egymás mögötti térrétegekben, szinte kivétel nélkül szembenézetben megjelenítve a bőszoknyás asszonyok, gömbkoronás fák, csavarodó növények, házak, farönkök. A leírás, a bemutatás művészi attitűdje fontos ezeknél, a vidék, a magyar falu dekoratív Tóth Menyhért-i életképei Faluvégképein, az egyik címében is megfogalmazottan (Távozzon a faluból a gonosz) valamiféle eszmei kifejezési szándékról van szó.

32 Az 1948/49-es korszakváltástól kialakuló realizmust, a sajátos Tóth Menyhért-i szocreált megelőző időszakra vonatkozik és vonatkoztatható a képírói tevékenység, mindaz, amit a képíró Tóth Menyhért kezével összefüggésbe hozhatunk. Mindennek összefoglaló jellemzéséül határozza meg Pap Gábor: „így a képfelületen láthatóvá váló valóságvetület sohasem egyvalamely önkényesen kiragadott valóságmozzanat vetülete lesz, hanem az időben egymást követő és az adott vonatkozásban leglényegesebbnek tűnő valamennyi létmozzanat egyesített nyomvonala egymásra íródó komplex folyamatábrája".

33 Szalay Lajos későbbi megfogalmazása szerint „ragozni akarták a vonalat", azzal a kifejezett szándékkal, hogy sajátos képírási logika szerint „állítsanak elő értelmes és tartalmas képi közléseket" (Pap Gábor). Valóban így van, hiszen Tóth Menyhért a három téri dimenzió mellé a negyediket, az idődimenziót is beolvasztotta képeibe. Nemcsak a Pap Gábor által is emlegetett, a népművészet jelírására, jelhalmazaira visszautaló idődiagramokkal, már-már folyamatábraszerü rajzi képletekkel, hanem az egyidejű történést, a pillanatnyiság rögzítését elvető sokszólamúsággal, az elemek folyamatos leolvasásának kikényszerítésével a zsáner, a műalkotásba befogott egypillanatúság ellen föllépve. Képrejtvényeknek mégsem mondhatnánk e sokszólamú Tóth Menyhért-müveket, mert nem fordíthatók úgy és olyan módon egyértelmű fogalmakká, ahogy a rejtvény rubrikába beirandók a megfejtett fogalmak. A Tóth Menyhért-féle képírásnak alaptulajdonsága érzékletes-sugallatos jellege, az elemek (egyénített vagy általánosabb képi toposzok) sokrétű használata, szellemi-gondolati telítettsége. Nemcsak a tárgyi világ, az élő környezet s maga az ember jelenik meg gazdag jellemzettségében e művekben, hanem a másodlagos, az emberből, ember által születő „reflektált valóságkép" (Pap Gábor), a beszéd, a megfogalmazott gondolat is közvetlenül megjelenik e művein föliratok formájában. Pap Gábort idézve ismét: „Semmiképpen sem tekinthető tehát véletlennek vagy éppen kordivat szülte manírnak, ha Tóth Menyhért e korból való képein (. . .) rendszeresen találkozunk az ábrázolásokba beépített szöveges közlésekkel, amelyeknek sajátos formarendje, vonalvezetése szervesen ízül a kompozíció egészének a létdimenziók közti szüntelen ide-oda áramlást 32. Tóth Menyhért: Távozzon a faluból a gonosz, 1940 k., vászon, olaj, 70 x 100 cm, MNG; Faluvég, 1938 k, vászon, olaj, 35,7x49,8 cm, J. 1. 1. KK, ltsz.: 74.361. 33. PAP Gábor: Tóth Menyhért, a képíró. Forrás, 1978/12. 88—91.