Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Művészettörténet - Sümegi György: Tóth Menyhért pályakezdése

510 SÜMEGI: TÓTH MENYHÉRT PÁLYAKEZDÉSE dolgunk e földi árnyékvilágban. Az igazság, a szeretet, a fény hirdetése, az IGE segítése — saját eszközeinkkel. Ha ecsettel és festészettel — akkor azzal, pontosabban életünk, életvitelünk mellett azzal is. Tóth Menyhért följegyzéseiben, műveire, rajzokra, festményekre írt szövegeiben legtöbbször ezt a szellemiséget fedezhetjük fel. A művészetéről eddig leírtakban alig találni utalásokat vallásossága, mély hite festészeti visszatükröződéséről. Egyébként gyakran és bőséggel idézett aforizmatikus mondatai között is ritkán idézték az ilyeneket. Pedig a fönnmaradt írások, írástöredékek ugyanazt a művészeti szellemiséget fejezik ki, mint az azonos időben létrejött alkotások. Az írásos dokumentumok, szöveg-fragmentumok, írástöredékek és a létrejött művek konfrontálása új fölismeréseket erősíthet, eddigi sejtéseket tehet egyértelművé. A fönnmaradt művek sorozatában igen nehéz pontos időbeli egymásutániságot, szilárd kronologikus rendet megállapítani. Ez annál is inkább gondot okoz, mivel Tóth Menyhért igen kevés művét jelölte meg évszámmal, készülése dátumával. Ugyanakkor bizonyos mücsoportok, összetartozónak tűnő sorozatok valamiféle egyöntetűséget és azonos idejűséget sugallnak. Tóth Menyhért első korszakának, legelső alkotói periódusának müvei bemutatásakor ezt, a mücsoportok, műegyüttesek szerinti tárgyalást kell követnünk, ha valamelyest hűségesek akarunk lenni Tóth Menyhért alakuló-változó művészetéhez. Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy nála a kompozíciók kiérleléséhez, a végleges mű megalkotásához esetleg rajzok és festmények sorozatán át vezet az út. Az ő gondolkodása a képi ötlet fölmerülésétől rajzok, vázlatok sorozatán át módosul-változik. Mondhatjuk azt is, hogy tisztul, sallangmentessé válik, művészi akaratával egylényeguve lesz a legjobb művek esetében. Tóth Menyhért is, mint általában a festők: rajzzal, rajzolással kezdte. „Már az első osztályban rajzolgattam edényeket. Nem voltam én ügyes rajzoló, de mégis, ahogy megrajzoltam, nagyon tetszett a kisasszonynak — a tanító néninek. Én viszont nagyon szerettem a rajzolást. Emlékszem, hogy ott az iskolában, az udvaron egyszer egy öreg bácsi fűrészelt. Fűrészelte a télire való fát. Ezt szerettem volna megrajzolni, annak a mozgását, ahogy az öregember . . . zihált a tüdeje ... és öreg volt... és fogatlan volt. . . ahogy ült a padkán . . . valami zuhant. . . Nagyon foglalkoztatott, és el is kezdtem rajzolni azokat a fadarabokat, de valahogy az nem sikerült nekem."

3 Természetes, hogy ő is egyes jelenségek, események megfigyelésével és lerajzolásával kezdte, s fokozatosan haladt tovább. Különféle gyermek- és ifjúkori foglalkozásai során, de főleg betegsége (jobb lábát amputálni kellett) után érlelődött meg benne végérvényesen a művészeti pályára lépés szándéka. Ehhez sokféle indítékot találhatunk életrajzában is, külső körülményként elkönyvelhetőket. Mély nyomokat, hagytak emlékezetében bizonyos fantáziaszínező gyermekkori élmények, em3. Uj írás, 1979/9. sz. 37.