Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Művészettörténet - Sümegi György: Tóth Menyhért pályakezdése
MŰVÉSZETTÖRTÉNET 509 a tényével, a felszabadulással nem indokolható elégségesen az ő korszakváltása sem. Biztosabbnak és ráadásul történetileg, művészettörténetileg pontosabbnak látszik a II. periódus kezdetét a fejsorozat kezdetéhez kötni. Ahhoz az időhöz, amikor Tóth Menyhért maga is aktivizálódik: belép a Magyar Képzőművészek Szabadszervezetébe 2 , Kalocsán Képzőművészeti Szabadiskola szervezője (1948 —49) és az alakrajz, az anatómia, a festés és mintázás tanára, a művészeti kirándulások, üzemlátogatások vezetője. Kiállításokat szervez, a szabadiskola mellé népi kollégiumot álmodik és klasszikus műértékek vándorkiállítását, az esztétikai nevelés előmozdítását szorgalmazza. Munkakönyve szerinti foglalkozásai: 1918—1923: földműves (fin), napszámos, sommás 1923—25: szobafestő- és mázolótanonc, fm, napszámos, festés 1926—29: szobafestősegéd 1929—35: Képzőművészeti Főiskolai hallgató. Képzőművészeti Főiskolai végbizonyítvány: 1940: II. 13.5/939—40. 1936—1949: festőművész 1949—1950: DÉFOSZ irodakezelő. Első korszaka végét, második alkotói periódusa legelejét tehát az 1948—49-es esztendőkre tehetjük, amikoris a közösségi teendők, az új munka lendülete, a teremtés lázas tempója jellemzik őt is. A munkakönyvi — nyilvánvalóan Tóth Menyhért diktálta — bejegyzésekből kitűnik, hogy a Képzőművészeti Főiskola elvégzése utáni tevékenységét meri csak festőművészetnek minősíteni. Az azt megelőző évek kísérletezését, a rajzolás megkedvelését és gyakorlását, fölkészülését a főiskolára — természetesen ő is csak előzménynek tartja. Olyan periódusnak, ami művészete kialakulásához, természetes bevezető. Ezidőben is születtek azonban már olyan művek, amelyek többek vázlatoknál vagy egyszerű stúdiumoknál. Első, 1928-as bajai kiállítási szereplésétől számíthatjuk festőmüvészi fellépését. Első alkotói periódusát 1928-tól 1948—49-ig vehetjük, azaz két évtizednyi időt egybekapcsolhatunk. Ezen korszakra, illetve csak az 1935—45-ig terjedő időre használta Bánszky Pál a „próféciálás" kifejezést. A prófécia jóslatot, jövendölést jelent, a próféciálás pedig a jóslás, jövendölés művelését, ahogy a profetizál jelentése is: jósol, jövendöl. A profetikus: jóslatszerű, látomásszerű jelentéssel bír. Tóth Menyhért korai munkásságának egy része a prófétálással, az isteni akarat és szándék közvetítőjeként való föllépésével van kapcsolatban. Elsősorban így, az isteni akarat közvetítőjeként mutatja be önmagát korabeli nyilatkozatszerű írásaiban is (vö. pl. az Édes Barátom Sándor kezdetűvel, ott írja többek között: „Prófétálni a Megfeszített Krisztust (. . .) szükség a prófétálás (...) A prófétálás: a 2 x 2 négynél is reálisabb, munka!"). A humánummal, mélységes emberszeretettel áthatott istenhit, a fölöttünk való és uralkodó isteni akarat feltételek nélküli elismerése és szolgálata a mi 2. Tagsági könyvét 1947. január l-jén állították ki.
