Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Néprajz - Kriston Vizi József: Szemelvények a kecskeméti Dékány Rafael kéziratos folklórgyűjteményéből
NÉPRAJZ 451 VI. Vígan zengjetek, pásztorok, Jézus született, Harsogjatok gyors torombiták, Isten ember lett! A szüzet, ki őt hozá és méhébe fogadá, azt Gábriel arkangyal áldottnak monda. De az egek teremtője jászolban fekszik, Mindenek hatalmas ura barmok közt nyugszik. Hogy a mi fösvénységünket, kevélységünket, magát megalázván, törje keménységünket. Cifra, pompás palotákat íme: megvetett, az istállót választotta, abban született. О udvarló szolgálói: juhok, barmok pásztori, e világból megvetett Isten szolgálói. Tehát pásztorok, szegények örvendezzetek! Köztetek van a kis Jézus, dicsekedhettek. Nem kívánunk mi kincset, csak tiszta igaz szivet, E nyomorult élet után egy boldog örökéletet." 3. HANUSZ István az „Elhalványult népszokások Kecskeméten" című írásában igencsak nosztalgiával ír azokról a tavaszünnepi rítusokról, szokáscselekményekről, amelyek egy töredéke már DÉKÁNY-nál is feljegyeztetett. Mivel HANUSZ — miként írja — 1871-ben költözött Kecskemétre, a húsvéttal kapcsolatos népéleti rajza jó hátteret nyújt a továbbiakhoz. „Húsvét hétfőn Emmausba menés volt szokásos. A Mária-kápolna gyepén ekkor mézesbábosok ütötték föl sátraikat, lacikonyhások sütötték a friss cigánypecsenyét, mely jól esett a foszlós kalácshoz, a finom béleshez, a tojásos perechez, az oltásos pogácsához, mit az anyjuk rakott a kocsi ládájába . . . Lófuttatást rendeztek a gazdalegények, versenybírák az öregek voltak, mások tanczoltak, a legfiatalabb sutnyónép czikázó kifutósdit játszott. Ez volt az ébredező tavasz első népmulatsága, ha esetleg fekete karácsony után ki nem fehéredett a húsvét; mivel pedig ez nem egyszer megesett, pünkösd hétfőjén kárpótolta magát a fiatalság a Talfája erdő tölgy-lombjai alatt. És ez az utóbbi tovább is fönnmaradt népszokásnak. A húsvéti öntözködés azonban, mivelhogy a vállalkozóbb gyerkőczök mulatsága, hosszabb lételeműnek ígérkezik, csak az a kár, hogy ebbe már üzérkedő hajlamok kielégítése is beleártja magát." 16 A húsvéti locsolkodáshoz kapcsolódó köszöntővers viszont így szólt minden bizonnyal egyként a katolikus és a református fiúgyermekek vagy férfiak szájából: 16. HANUSZ István 1894. 73—74.
