Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Néprajz - Bereznai Zsuzsa: A félegyházi katolikus nép vallássosága

NÉPRAJZ 421 Mostanában, amikor már kórházban születnek a gyermekek, nem tartanak olyan korán keresztelőt, mint a régebbi időkben. A keresztelő alkalmával nem volt szokás korábban az ajándékozás — csak később, ahogy nőtt a gyerek, akkor kapott ajándékot a keresztszülőktől. Az anya avatója a szülés után két héttel volt, amikor az asszony fölkelt a gyerekágyból. Az anya a babával együtt ment el a templomba, esetleg a férje is vele ment. Az avatás hétköznap volt a templomban, a reggeli mise után. Nem kellett előre bejelenteni. Az avató alatt az anyának égő gyertyát kellett a kezében tartania, melyet az „atya" adott át neki, a ministráns gyerek pedig meggyújtotta. A keresztelő után a gyermek számára az első fő próbatétel az elsőáldozás. Az új egyházi törvénykönyv szerint csak olyan korú gyermeknek szolgáltatható ki az Oltáriszentség, aki már képes azt megérteni és értékelni.

35 Elsőáldozás alkalmából a kislány fehér „granadén" ruhát, imakönyvet, olvasót kapott a keresztszülőktől, a fiú főleg ruhát. A bérmálás célja „a keresztség által a lélekbe öntött hit- és kegyeleméletet teljes virágzásra bírni és megszilárdítani".

36 A bérmálás előtt külön bérmakeresztszülőt kértek fel a távoli rokonok, jó szomszédok, ismerősök közül. A bérmálásra ruhát, imakönyvet kapott ajándékba a bérmálkozó. A házasulandóknak az esküvő előtt jegyesoktatáson kell résztvenniük. Az egyházi törvénykönyv előírja, hogy a jegyesek kihirdetését a plébánosnak három egymást követő vasárnap vagy ünnepen, a szertartás alatt kell elvégeznie.

37 A házasságkötés szokásai elsősorban profán jellegűek. A templomi szertartás volt az esküvő egyetlen vallási mozzanata. A halotti szokásokhoz, a temetéshez sokféle hiedelem, laikus vallási gyakorlat fűződik. A lélek fogalmát kevéssé tudják körülhatárolni. „Legtöbbünkben ez olyan kétes . .. mert azt tudjuk, hogy Jézus Krisztus is meghalt érettünk és feltámadott, és mi is, ha így viselkedünk, feltámadunk ... és ez nekem olyan kétes fogalom. De valamibe hinni köll és valaminek lenni köll..." Ha valaki haldokolt, szentelt gyertyát adtak a kezébe és a rózsafüzért imádkoztak. Ha a beteg már nagyon rosszul volt, meg kellett gyóntatni és megáldoztatni. Akit már nem tudtak megáldoztatni, a pap ráadta az utolsó kenetet. Ha halott volt a háznál, az ablakot elsötétítették, „s olyan csendességet csináltak". A halott mellett a családtagok, a szomszédok, az ismerősök virrasztottak imádsággal, énekekkel. A halál bekövetkeztével a halottat letették a földre, amíg kihűlt. A szemére pénzt tettek addig, amíg az megmerevedett. 35. Mihályfi Ákos, 1926. 112. p. 36. Ugyanott, 76. p. 37. Ugyanott, 362. p.