Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Néprajz - Bereznai Zsuzsa: A félegyházi katolikus nép vallássosága

422 BEREZNAI: A FHLEGYIIAZI KATOLIKUS NEP VALLÁSOSSÁGA Ha otthon ravatalozták fel a halottat, az asztalra deszkát tettek, arra ráfektették a halottat, s amikor meghozták a koporsót, abba fektették bele. A halott mellé a koporsóba imakönyvet, rózsafüzért tettek. A halottat felöltöztették és a kezét összekulcsolták. A halotti ruha előre össze volt készítve. Az idős emberek előre becsomagolták maguknak, melyet „halomási ruhának" neveztek. A siratóasszonyok a rózsafüzért imádkoztak, s az énekeskönyvből énekeltek. A halálesetet harangozással adták hírül. „Ki mennyi verset akart, annyit adott föl. Legelőször volt a lélekváltság, a kisharang, a lélekharang. Azt meghúzták, azzal harangozták a lélekválságot. Ezért nem kellett pénzt fizetni. Ha ezután valaki több verset parancsol, azt meg kell fizetni. A tehetősebb többet húzatott. Ezt már meg kellett fizetni a papnak." A fekete drapériával besötétített halottas szobában a koporsót az ajtóval szemben állították fel, a halott feje az ablaknál volt, ahová egy-egy talpas gyertyatartót állítottak. A koporsók az 1940-es évekig általában szürkék voltak, a gyermekeké fehérek. A halottat lábbal kifele vitték ki a házból. A pap albúcszúztatta a felravatalozott halottat, a ministráns gyerekek kivitték a zászlót, majd a gyászolók csatlakoztak utánuk, s elindult a halottas menet. A közeli rokonok álltak közvetlenül elől, utánuk a távolabbi ismerősök következtek. A fejfát a menetben a gyászkocsin vitték. Általában a keresztfiú tartotta a fejfát, aki a gyászkocsin ült. A sírásást a közeli rokonok végezték a század közepéig. A temetés utáni halotti tor ma is szokásban van. A szegényebb helyeken temetés után csak borral kínálták meg az embereket, de a tehetősebbeknél is szerény, csendes vendéglátás volt. d) Az ünnepekhez kapcsolódó imák A vallási élet kalendáris ünnepei során a családi szokások különböző mozzanataihoz is kapcsolódik hagyományos imarend. Az adventi hajnali misére indulva a Miatyánkot és az Üdvözlégyet imádkozzák. A „szálláskeresés" napjaiban a család tagjai a Szent család képével feldíszített asztalnál imádkoztak. A karácsonyböjti főétkezésnél, majd a gazdagon megterített karácsonyi asztaloknál, a karácsonyi gyertyagyújtáskor elmondott közös imák elmaradhatatlan részei voltak az ünnepnek. A „stációzás" a nagyböjti időszak legfőbb közösségi imaalkalma volt a tanyavilágban, de egyénileg is el szokták végezni. A böjtnek véget vető húsvéti ünnepi asztalnál a pap vagy a gazdasszony által beszentelt ételeket közösen elmondott imák után fogyasztották el. Az emberélet fordulóihoz kapcsolódva is gyakran hangzottak el imák, fohászok. A várandós asszony gyakran imádkozta el a Miatyánkot, az Üdvözlégyet, a Hiszekegyet, és fohászkodott, hogy „Édes Jézusom, adjad, hogy szép, egészséges