Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Néprajz - Bereznai Zsuzsa: A félegyházi katolikus nép vallássosága

420 BEREZNAI: A FELEGYHAZI KATOLIKUS NEP VALLÁSOSSÁGA 5. A SZENTKÚTI BÚCSÚN, (1971) asszonynak a rokonok, a keresztszülök vitték az ételt — főleg azok, akik a keresztelőre is meg voltak hívva. Ha gyenge volt a újszülött, betegnek látszott, akkor az édesanyja, a keresztanyja vagy a „bába néni" keresztelte meg e szavakkal: „Én téged megkeresztellek az Atya, Fiú és Szentlélek nevében a . . . névre". Ha már a szüléskor betegnek látszott a gyerek, a bába rögtön meg is keresztelte. Az egészséges újszülöttet is igyekeztek mielőbb megkeresztelni, mely általában a szülés után 2-4 nappal történt meg. A szülés után az apa ment el a paphoz bejelenteni a gyermeket, s a keresztelésidőpontját is megbeszélték. A keresztszülőknek általában a testvéreket volt szokás felkérni. A keresztelőt igen fontos dolognak tartották, mert „a hét szentségben első a keresztség. A Jézuska is azért keresztelkedett, hogy megmutassa, hogy a lélek meg van mentve az örök kárhozattól, a bűntől megszabadul az ember, azt az eredeti bűnnek nevezik". A keresztelő napját hétköznapra és ünnepre egyaránt kitűzhették. A kisgyerek keresztelőruhája egy kis fehér ing volt. Vendéglátás a keresztelőn még nem volt, hiszen az asszony ekkor még feküdt, s a „komák" hozták az ételt. A gyermekágyas asszonynak csirke- vagy galambhúsból főzött levest, annak kirántott húsát, tejberizst, gyümölcsöt és süteményt vittek.