Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Néprajz - Bereznai Zsuzsa: A félegyházi katolikus nép vallássosága

NÉPRAJZ 407 imádkoztunk, a Jézuska szóra mindenki megbólintotta a fejét. Mert az fontos, hogy ha a Jézus nevét mondjuk, akkor fejet hajtsunk". Az útmenti keresztnél is térdelve vagy állva imádkoztak. A templomban való indulásra lelkileg is felkészülnek: imát vagy rövid fohászt mondanak, s keresztet vetnek. „Amikor belépnek a templomba, legelőször keresztet vetek belül az ajtóban. Keresztet vetek magamra és letérdelek. Előveszem a rózsafüzért és a miséig imádkozom". „A templomajtónál csak köszönök: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Keresztet vetek a szenteltvíztartónál, a pad végénél térdet hajtok, amikor be akarok ülni a padba. A padban, ami eszünkbe jut, imádság, azt mondjuk, míg a pap nem kezdi el. Én legfőképpen a rózsafüzért mondom ilyenkor". A templomi szobrok előtt gyakorta imádkoznak a hívek. „A Szűz Anya szobrához, ahhoz általában odamegyek imádkozni. Ott beülök a padba és imádkozgatok". A templomi oltárhoz, s az útmenti keresztekhez virágot szoktak vinni. „Amikor volt szép virágom a kertben, vittem a Ficsór keresztjéhez. Körül volt vaskerítéssel, oda tettem a virágokat, s ott a kerítésnél imádkozgattam". 2. A hitélet kitüntetett alkalmai a) A templomba járás A vallásosság egyik fő megnyilvánulása a templomba járás, mely egyben társadalmi aktus is, a társadalmi ellenőrzés egyfajta eszköze. A vasárnapi és ünnepi templomba járás a közösség életében, az egyén megítélése szempontjából a vallásosság egyik fokmérője és az erkölcsösség egyik kritériuma volt. A vasárnapi templomba járást nem lehetett elmulasztani. A tanyákról felváltva járt be a család a templomba: „fele a reggeli misére gyött be, fele a tízórásra vagy a féltizenkettesre". A félegyháziak úgy tartják, „aki katolikusnak érzi magát, annak a vasárnapi mise kötelező". Az ótemplom história domusa szerint az 1970-es években minden vasárnap hat, a három tanyai misézőhelyen pedig szintén hat szentmisét mondtak, „amelyen a hívek szép számban vesznek részt és járulnak a szentáldozáshoz". 1979-ben az ótemplom plébánosa jegyzi meg a história domusban a következőket: A hívek „Nagyon szeretik és szép számban ünneplik meg minden hónapban az első pénteket, az első szombatot, az első vasárnapot, mely napokon szentséges litániát tartunk". A félegyházi takács céh szabályzata 1820-ban szigorúan rendelkezett a templombajárást illetően:

7 „Első Czikkely. Mivel minden jól el rendelt Társaságban az 7. Történeti Adattár: 63 500 (Kiskun Múzeum). A félegyházi takács céh szabadalomlevele és szabályzata, 1820.