Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Néprajz - P. Szojka Emese: A garai templom fogadalmi szobrai
392 P. SZOJKA: A GARAI TEMPLOM FOGADALMI SZOBRAI annak gondosabb kezelését, és az adakozók anyagi lehetőségeihez mért gyarapítását is. A mindenkori plébánosok is teljes erővel dolgoztak azon, hogy felvirágoztassák a plébániákat és annak templomát. A község lakóinak gazdasági megerősödésével járt együtt templomuk fejlesztése, alakítása, a berendezés gyarapítása. Az egyéni jómód szintje lemérhető az abban az időszakban épült, ma is meglévő lakóházak jellegéből. A jobbágyfelszabadítást követő második generációnak, a kisparaszti gazdálkodás fellendülésének a korszaka volt ez. Az igyekvő, szerencsésebb családok már a javak felhalmozására törekedtek. Ez jól kifejeződött abban is, hogy a lakóház különböző rendeltetésű helyiségeiből többet építettek: két konyhát, három-négy szobát, két vagy még több istállót. A plébános látva a hívek vagyongyarapodását, bátran kérhetett, szervezhette a „jótevőket", hiszen volt miből adakozni. Ebben a módos gazdák jártak elől. A nagyobb szabású építmények, templomi rendelések az ő nevükhöz, személyükhöz kapcsolhatók: a Gattiakhoz, a Zomborcsevicsekhez, a Karagityokhoz. A szoborszállítás éveiben már nem is a pap kért, hanem a szokás vitte magával az embereket, mondhatni úgy is, hogy divattá vált. Ezt jól példázza egy helybeli idősebb ember megfogalmazása, akinek nagyszülei szintén csináltattak szobrot: „Az én nagyapám akkor is állíttatott volna, ha nincs a háború, mert ő olyan volt, törekvő, nem akart lemaradni a többiektől." * Külön említést érdemelnek a templom tiroli szobrai. Mivel fából faragottak, egyedik alkotásoknak tekinthetők, ellentétben a századfordulótól egyre-másra alkalmazott gipsz templomi szobrokkal, melyek viszont sokszorosító eljárással készültek. A tiroli szobrok festésük, aprólékos kidolgozásuk miatt jó minőségű mestermunkáknak tekinthetők. Származási helyüket a História Domust elsőként vezető lelkész is feljegyzi, de egyes darabokról le is olvasható néhány készítésükre vonatkozó adat. A mesterek kis fémlapot helyeztek el a szobrok talapzatán, amelyen a készítő nevét, a mesterség, szakma megjelölését, és a készítés helyét tüntették fel. Az utóbbit részletezően pl.: St. Ulrich, Gröden, Austria. A pontos helymegjelölés mögött minden bizonnyal a hirdetés, reklám szándéka húzódott, így esetleg újabb megrendelésekre számíthattak. St. Ulrich a dél-tiroli Dolomitokban húzódó Grödeni-völgy központja volt, az egykori Bozen és Brixen városok között. 45 A század elején lakóinak nagyobb része — a szomszédos völgyekéhez hasonlóan — beszélt nyelvét tekintve a ladin, míg kisebbik fele a német nyelvterülethez tartozott. 46 A magashegyi, alpesi településekre jellemzően az állattartás, a havasi pásztorkodás jelentette a gazdaság 45. St. Urlich az első világháborút követő Saint-Germain-i békeszerződés értelmében Olaszországhoz került. Neve ma Ortisei. Bozen és Brixen városok is Olaszországban találhatók, jelenleg Bolzano és Bressanone néven szerepelnek. 46. ALTON János, 1893. 354.
