Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Néprajz - P. Szojka Emese: A garai templom fogadalmi szobrai

NÉPRAJZ 393 alapját. A mezőgazdaságilag hasznosítható terület azonban kevés volt ahhoz, hogy önmagában eltarthassa a népességet. így alakultak ki más, a megélhetéshez szükséges kiegészítő tevékenységek, mint a fakitermelés és a háziipar különböző ágai. A grödeniek a csipkeverést és a fafaragást űzték a háziipar keretei között. A 18. században még házaltak készítményeikkel, csipkékkel a nők, faragványokkal a férfiak. Később felhagytak ezzel, és kereskedőknek adták el áruikat.

47 A fafaragásnak itt több százéves múltja van. A 17. században már tanult szobrászmesterek működtek Grödenben.

48 Ebben az időben a termékeik iránti kereslet növekedése következtében a mesterség annyira jövedelmező lehetett, hogy kedvelt, divatos szakmává vált és a hivatásos szobrászoknak fel kellett lépniük a kontárok ellen

49

. A következő évszázadban már több neves szobrászdinasztiát tartottak számon. Közülük a Vinatzer családot

50 kell kiemelni, melynek egyik tagja, Martin Vinatzer már Velencében tanulta a faragást.

51 A szobszászatból nőtt ki a helyi fafaragó háziipar körülbelül a 18. század második felében, és terjedt el az egész völgyben, szinte minden családban. Kezdetben képkereteket, feszületeket, betlehemi figurákat, majd ezek nyomán egyre inkább játékokat faragtak.

52 A 19. század végén már egész Európát elárasztották az itt készült fajátékok, méltó versenytársává váltak a Wiechtauban és a Berchtesgadenben készülteknek.

53 A szobrászat eközben tovább élt, sőt az utánpótlás, a szakszerű képzés érdekében iskolákat állítottak fel. 1825-ben rajziskolát létesítettek, 1872-ben pedig Ferdinand Demetz szobrász a kormány támogatásával ipariskolát alapított, majd 1890ben egy újabb rajziskolát nyitottak.

54 A faragás alapanyagát a helyben növő cirbolyafenyő adta, a mesterség alapvetően erre épült.

55 Használtak ezen kívül még hársfát, az igényesebb munkákra, például a templomi feszületekhez, oltárokhoz, szobrokhoz diófát és mahagónit.

56 A szobrok festését kezdetben, a 17. és a 18. században nem helyben végezték.

57 Akkoriban a faszobrászattól élesen elkülönült a festészetnek ez az ága. A középkorban, a művészi mesterséget űzők körében a festők álltak a rangsor elején. A fára 47. DEININGER János, 1893. 501—502. 48. ERICH, Oswald A., — BEITL, Richard, 1974.; STÄBLEIN, Rita, 1980. 11. 49. STÄBLEIN, Rita, 1980. 11. 50. STÄBLEIN, Rita, 1980. 18—19. 51. ZIMMERTER, Rubinért, 1923. 88. 52. ZIMMERTER, Rubinért, 1923. 88.; STÄBLEIN, Rita, 1980. 18—19.; DEININGER János, 1893. 501. 53. ERICH, Oswald A., — BEITL, Richard, 1974. 54. STÄBLEIN, Rita, 1980. 172—173. 55. DEININGER János, 1893. 502. 56. FÖLDVÁRY, 1879. 57. STÄBLEIN, Rita, 1980. 43—44.