Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Régészet - V. Székely György: A Kecskemét-nyíri friesachi éremlelet
REGESZET 143 Egyéb Bécsi dénár az interregnum idejéből 1236—1239 között Enns 1 db Kölni dénár 1 db Azonosíthatatlan veret 2 db többsége tehát a 13. század első évtizedeiből való, ezért joggal feltételezhetjük, hogy nem hosszú időn keresztül, évtizedeken át gyűjtött kinccsel, hanem az elrejtés előtti évek hazai pénzforgalmát tükröző és ennek keresztmetszetét adó lelettel állunk szemben. A lelet összetételének ismeretében kíséreljük meg záródásának és földbekerülésének időpontját körülhatárolni. A hazai leletközlések többsége a 13. század első feléből származó friesachi véreteket tartalmazó éremleletek elrejtését a leletösszetétel alapján általában 1241-re, a tatárjárás idejére teszi. 16 Ezt a szinte egyhangúnak tűnő képet csak néhány, újabban publikált lelet bontja meg, melyek a 13. század első évtizedeiben, tehát jóval a tatárjárás előtt kerültek földbe. 17 Az éremleletek keltezésére használt alapmű szerzője, a friesachi pénzek időrendjével elsőként foglalkozó Arnold LUSCHIN szerint II. Eberhard salzburgi érsek (1200—1246) veretei közül 1235 után készült a L. 23—27., ill. még 1240 előtt a L. 28—29. 18 Az Arnold LUSCHIN munkásságát folytató és a friesachi veretek időrendjét tovább finomító Egon BAUMGARTNER véleménye szerint 1220 után az érseki veretek a következő sorrendben készültek: L. 14., 23., 21/22., 24., 25. 19 II. Eberhard utolsó veretei, amelyek a Friesach-i verdéből kerültek ki: a L. 28., 29., 30., 32., s ezek közül 1240 előttre datálta az első három veretet. 20 Arnold LUSCHIN véleményével szemben Egon BAUMGARTNER szerint a L. 26, 27, és 31. sz. veretet nem az érsek bocsátotta ki. 21 A hazai friesachi éremleletek összetételének áttanulmányozása után Arnold LUSCHIN és Egon BAUMGARTNER megállapításait az alábbi megjegyzésekkel egészíthetjük ki: — A L. 26. sz. veret a magyarországi leletekben viszonylag gyakran és nagy példányszámban fordul elő, tehát mindenképpen nagyobb mennyiségben 16. GEDAI István 1961—1962. 83., uő. 1963. 466., uő. 1962 1964. 328., uő. 1965—1966/a 47., uő. 1965—1966/b. 76., uő. 1967—1968. 97., uő. 1969—1970. 39., uő. 1983—1984. 27., HUSZÁR Lajos 1976. 271., TARI László 1964—1965. 86. 17. GEDAI István 1966—1967. 139—149., uő. 1975—1976. 27—36., POGACNIK, Albin 1973. 58—59. 18. LUSCHIN, Arnold 1923. 45. 19. BAUMGARTNER, Egon 1949. 86. 20. BAUMGARTNER, Egon 1947. 40., uő. 1949. 87. 21. BAUMGARTNER, Egon 1947. 44., uő. 1949. 85. Itt jegyezzük meg, hogy a L. 23—29. számú friesachi veretek kibocsátójának meghatározásával kapcsolatban GEDAI István 1969—1970. 31—32., 41.) a bizonytalan olvasatú köriratok miatt megkérdőjelezi a IL Eberhard érsekkel való azonosítást.
