Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Régészet - H. Tóth Elvíra: Négy évtized régészeti kutatásai Bács–Kiskun megyében (1949–1989)

REGESZET 89 28. Fájsz — Fok (1961) Mélyszántáskor kora bronzkori és középkori települést bolygattak meg. A területről több jellegzetes kerámiatöredéket gyűjtöttek be. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 15. 1962. 85. Kőhegyi Mihály Fájsz Garadomb (1962) 1.: 211. Régészeti Füzetek. Ser. I. No. 16. 1963. 50. Cumania I. 1972. 248. 29. Fájsz — Homokbánya, Garadomb (1971) A községtől DK-re fekvő homokbányából származó péceli kultúra cseréptöredékeit szolgáltatták be a múzeumnak. A homokbánya partfala mentén, kis területen végzett leletmentéskor gyér neolitikus telepmaradványokat találtunk, közöttük a vonaldíszes kultúra jellegzetes cserepeivel. A felszíni leletek alapján nagy kiterjedésű neolit és rézkori telepre következtethetünk. (Ta.) Régészeti Füzetek. Ser. I. No. 25. 1972. 8. Horváth Attila Fájsz — Homokbánya, Garadomb (1986) A lelőhely rendszeres ellenőrzése alkalmával a bánya leomlott partfalából származó „vonaldíszes" edénytöredékeket, ill. kora bronzkori hulladékgödrök cserépanyagát gyűjtöttük össze. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 40. 1987. 12. Horváth Attila 30. Fülöpszállás — Kiskunsági Mtsz (1968) Dr. Matus Gyula szabadszállási múzeumbarát egy szegecselt markolatú, ép bronzkardot ajándékozott a múzeumnak. A lelet Soltszentimre irányában a kelebiai vasút és a makadámút között, a volt Biczó-tanya területén, szántás közben került elő. A helyszínen jelentéktelen számú bronzkori cserép és bizonytalan korú állatcsont volt csupán. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 22. 1969. 10. Cumania I. 1972. 239. Horváth Attila Hajós — Cifrahegy (1979) 1. 217. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 33. 1980. 60. ArchÉrt. 107. 1980. 239. 31. Hajós — Hüdpuszta (1956) A községhez tartozó hildpusztai Gazdaság központi majorjától D-re kb. 600 m-re löszdombvonulat húzódik, amelyben alagútszerű vájatok vannak. A 14 folyosórész közül csak az egyikből került elő két Árpád-kori edénytöredék. A majortól pontosan DK-irányban emelkedő domb ÉNy-i oldala meredeken le van vágva. A felszíntől 15 m mélyen, a sárga löszfalban beásások vonalai láthatók. A területen bronzkori, esetleg a vatyai körhöz tartozó urnatemető lehet. ArchÉrt. 83. 1956. 102. Kiss György