Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Néprajz - Bosnyák Sándor: Bezdán néphite. 2. rész
454 BOSNYÁK: BEZDAN NÉPHITE .. . 321. Mikó eléneklik a halottat, akkó má a pap maga mondja, hogy a férfiak menjenek előre. Külön csoportban elől mennek a férfiak, hátul meg a nők. (9) 322. A hozzátartozók dobnak rá egy marék fődet. A pap is avval kűdi el, fog egy kis lapátot és akkó rádob egy kis fődet és akkó mondja: „Porbú letté, porrá leszel". És akkó megszenteli és akkó lehet betemetni. (9) 323. Szokás vót, hogy a sírba dobáltak pénzt, mikó tették le, hogy legyen pénze a másvilágon. (6) 324. Az öngyilkosokat régen a temetőárkon kívül temették, a pap nem engedte meg, hogy a temetőbe temessék. Vagy akit kifogtak a Dunábú, ilyen vízbefúltat, azt se engedte a pap a temetőbe temetni. (9) 325. Amelik nincs megkeresztelve gyermek, aztán úgy temetik el, akkor az a gyermek mindég éjfélkor fölsír a temetőben. Es ha valaki olyankó ott van, akkó megkörösztülheti. (9) 326. Azelőtt két méter mélyre szoktak ásni, a sír két méter mély vót. (3) 327. Annyi bűne vót az illetőnek, aki meghalt, hogy a saját lovaival nem tudták kivontatni, olyan nehéz vót. Úgyhogy idegen lovakat köllött hozni, hogy kivontassák az udvarrúl, mert az ü saját lovai nem bírták kihúzni, mert annyi vót a vétke. (9) 328. A halott lábbal keletre fekszik, úgy temetik el. (4) 329. A közeli rokonynak, vagy szomszédoknak szótak, hogy gyűjjenek el, akkorára már otthon sütöttek, főztek. Vótak olyan asszonyok, akik otthon vótak. Azelőtt mindig mákoskalácsot sütöttek. Szokásba is vót, hogy mondták, hogy: „Meg ne halljál, mer akkó eszünk mákoskalácsot." Meg hát valami paprikásfélét. Ital is vót. (3) 330. Ha fiatal lány halt meg, eladó lány, aki már menyasszony korban vót, akkor csináltak lakodalmat utána, úgyhogy zene vót, tánc vót, rendesen elmulatták, mint hogyha férhő ment vóna az a lány. Én is vótam ilyenben. Mikó Nagy Rózsa meghalt, hazagyüttünk. A szomszédba vót a kocsma, ott vót megrendezve egy lakodalom az ő részire, mintha férhő ment vóna. Vígadtunk, táncútunk, danútunk, szólt a zene. (9) 331. Nekem is meghalt egy omokatestvérem, nagy lány vót ugye. Úgy mentünk temetésre, mint aki lakodalomba megy. Párok vótak, koszorúslány, vagy vőfény: ha vót neki vőlegénye, akkó az vitt egy olyan kis koronát, amit fejre szoktak tenni. És mikó megjöttünk a temetésrű, akkó már várt bennünket ott a vacsora, zene, bor és ugyanúgy lehetett táncúni, mintha annak a lakodalmát űtük vóna. A kocsmába vót tálalva, ott vót a rezesbanda, ott várt és fújta és ott táncútunk. (9) 332. Azt szokták mondani, ugye, mikor halotti tor van, mikó meghal valaki, akkó éjszakára abba a szobába tesznek abbú az ételbű, amit a halotti tornál fogyasztanak, és ha a halott szeretett otthun, akkó az éjjel még hazagyün és eszik abbúl az ételbűi. Az öreganyám mikó meghalt, akkó is vót ilyen halotti tor, és akkó tettek be mákoskalácsot, bort az asztalra. Hát a bátyám nem tudta. Este elment, hazagyütt, látja, hogy ott van a mákoskalács az asztalon, evett belűle. A borbúi ivott. Hát aztán reggel gyün be az anyám, azt mondja: — Gyerekek, itthun járt anyámasszony (mer úgy hívta öreganyámat), evett a kalácsbú is, meg a borbú is ivott. A bátyám aztán árúta el, hogy ő vót az. (9) 333. A legközelebbi hozzátartozójára fél évig, egy évig szoktak gyászúnyi. Ez a gyász-idő. (9) Esztendeig gyászúták a közeli rokont. Akkó, hogyha gyerek halott vót, akkó fél évig. (3) 334. Amikor apám meghalt, akkor fölnyitottuk a családi kriptát. Anyám akkor már mennyi lehetett, olyan tizennyolc éve, hogy meghalt és az arca olyan formában állt még mindég, csak beszáradva. A selyemruha jó vót rajta és lakk papucs vót a lábán, az is úgy hátra vót bukva, úgy a koporsónak a végihő. A kőműves hozzáért az arcáhó és akkó omlott úgy az ujja alatt be a bőre. En akkó láttam először, mert én nem vélekedtem rá, hogy milyen vót, csak képrű. Az is csak egy kép vót anyánkrú, nem vót több kép. (9)
