Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Néprajz - Bosnyák Sándor: Bezdán néphite. 2. rész
452 BOSNYÁK: BEZDAN NÉPHITE ... 283. Ha a borjút eladják és viszik ki, akkó farra kő kitóni az istállóbú, hogy a fejit lássa utoljára, akkó nem bőg utána. Ha amúgy vezetik ki, akkó keresi napokig az anyja. (9) 284. Az áldomásivás olyan vót, hogy valaki eladott valamit, ha jól eladta, akkor — No komám, igyunk egy áldomást! (9) 285. Mikó kész vót a tető, fő vót húzva az épület, akkó a tetőre kitűztek egy zöld ágat és akkó vót utána dínomdánom, evés-ivás, mert már akkó állt a ház. (9) Vallásos élet 286. Az anyjuk, vagy az öreganyjuk tanította imádkozni a gyerekeket, annak vót a kötelessége. Minket öreganyánk tanított. Hát anyánk nem vót, vót, csak már meghalt. (9) 287. Ha nem tudja kinyitni az ajtót a kulccsal, azt mondják: Azért nem tudod kinyitni, mert még máma nem imádkoztál. (2) 288. Reggel felkeléskor is imádkoztattak a gyerekek, az asztalnál is az asztali áldást, és este lefekvéskor. Ez minden családban megvolt. (2) Minden étkezésnél az asztali áldást köllött imádkozni: Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott, ámmen. (9) 289. Harangszóra mindig megemelték a kalapot. (10) 290. Megy egy kereszt előtt el, a férfi megemeli a kalapot, a nő meg keresztet vet. A templom előtt is, azon is kereszt van, azzal adja meg a tiszteletet. (9) 291. Ha mentek templomba, akkor mindenki felöltözött a templomi ruhába. Ünneplőbe öltözött, abba elment, megjött a templomból, rögtön levetette, az olyan tiszteletben vót tartva. (9) 292. Édesapám, hogy fölkelt, odatette a lavórt, hogy mosakodik, akkó mindig keresztet vetett magára és úgy kezdett mosdani. (5) 293. Jézus segíts meg! — ha elindulok valahova, még máma is mondom. (2) 294. Az anyámnak az anyósa az soha nem gyónt, az kitérdelt az ég alá a Nap felé, minden hónapban első pénteken és ott gyónt meg. (9) 295. Még most is fönnáll, ha valaki nagyon meg akarja bánni a bűneit, a nap felé fordul, mikó a nap kel föl, akkor ő megbánja a bűneit. Magába fölsorolja az ű bűneit és megbánja. Az hitelesebb, mintha a papnak gyónja meg. (9) 296. Ahogy bemegyünk a templomba, balrúl vótak a nők, jobbrúl a férfiak. A férfiak közé belekeverőztek a nők, de a bal oldalon egyetlen egy férfi, még máma se megy oda be. (9) 297. Minden háznál vót szenteltvíz. Amikó vót vízszentelés, akkó mindenki ement és hozott. Vitték az üveget. A templom előtt szokták ezt vízkörösztkó csinálni. Nagy kádba oda vót vive a víz és akkó a pap megszentölte és akkó mindenki ment, aztán merített és vitték haza. (9) 298. A János bátyám is építtetett egy kápolnát, csak azt nem tudom, hogy minek az emiékire. A Puszta utca sarkán most is ott van, meg van még. (9) 299. A nagybeteghez mindig papot hívattak. Kevés embert temettek el anélkül, hogy nem gyónt, vagy áldozott volna. Papot hívtak, a rokonok közül ment valaki a plébániára. A pap előtt valaki a szentelt gyertyát vitte olyan lámpás félében és egy csengetyűt is vitt. Mentek az utcán és ha valaki szembejött, csengetett. A gyertya égett, fogyott, az Úrjézus a pap kéziben. És ha valaki jött az utcán, letérdelt. Emlékszem, hogy egyszer mentem a nagy utcán a patika oldalán jött a pap az oltári szentséggel. A másik oldalon (pedig elég széles a nagy utca) jöttek, mentek az emberek, és ott is letérdeltek a másik oldalon, hogy szembejön velük az Úrjézus. Mert az már átváltoztatott ostya vót, amit a beteghez vittek. 300. Jártak Doroszlóra, ott vót egy szent hely, és régebben még jártak ide Máriagyűdre. Még szabad vót, még odatartozott Máriagyűd, addig oda jártak Máriagyűdre. Egész prosecció, kocsikkal mentünk, én is vótam. (9) A halál 301. Mentünk egyszer almát árulni Zomborba a piacra éjjel. Két órakor indultunk el hazulról és mikor ideértünk az erdőhő, itt elkezdett ez a madár és gyütt velünk, ameddig mentünk. De az olyan csúnyán jajgatott. Hát mondom: biztos legyilkúnak az úton bennünket. Hát én még ilyen csúnyán nem hallottam
