Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Néprajz - Bosnyák Sándor: Bezdán néphite. 2. rész
NÉPRAJZ 443 145. „Pogányt vittünk, szentet hoztunk", mondták, amikor a templomból hazajöttek, mert az a kicsike még igazán szent vót. (10) 146. Az avatás — bizonyos nap múlva a szülés után, azt hiszem nyolc nap múlva—a gyerekkel együtt elmentek a templomba. Mindig a bábaasszony vitte a gyereket és az oltár előtt áldotta meg őket a pap és fölajánlotta az újszülöttet az Isten ótalmába. Megszentelte a gyermeket, imádkozott fölötte. (2) 147. Azt szokják mondani, hogy amíg szoptat, addig nem fogamzik, öt-hat hónapig szoktak szoptatni. (9) Még szoptat, addig nem esik teherbe. (4) 148. Az enyém mindég sírt. Azt mondták, hogy, vót olyan fürösztő teknyőm, akibe fürdöttem, aztán, amikó kigyüttek a Foki Misáék a szállásra, a Misit kihozták, akkó abba fektették bele. Hogy most akkó vitte-e el az álmát nekije, nem tudom, csak mindig sírt. Soha nem aludt, mindég sírt. Elaltattam és alig elaludt, már fönn vót, megint sírt. (3) 149. Olyan szegények vótak a legény meg a lány, összekerűtek, hát olyan tanya-félén laktak, de semmijük nem vót, se teknyő, se egy fazék, semmi se. Aztán a tököt evágta, aztán abba fürdette meg a gyereket, mert hát semmije nem vót nekije. (3) 150. Ha mosolygott álmában az a pólyás kisgyerek, akkor azt mondták: „Játszik az őrangyalkájával." (2) 151. A kisgyereket nem szabad dicsérni, van aki még meg is köpködi: „Hű, de csúnya vagy!" (9) 152. A körmét se vágják le, az anyja leharapja. (2) 153. A kisgyereket nem szabad az asztalra tenni, mert ledobják onnan a boszorkányok. (9) 154. A kisgyereknek a csuklójára szoktak piros gyöngyöt kötni, hogyha valaki megnézi, az tűnjön a szemibe, akkó nem tudja szemmel megverni. (9) 155. A pelenkát nem szabad kint hagyni, mert elviszik a kisgyerek álmát. (10) Gyermekkor 156. Aki a gyerekek közül legelőször megeszi az ételt, az lesz az angyal. (10) 157. Amivel megmosdatják a kenyeret, avval a vízzel, avval meg szokták mosdatni a kisgyereket, azért, hogy szép piros legyen. (9) 158. A kenyérhéját meg kÖU enni, hogy attú pirosak leszünk, de nemcsak a lányok, a gyerekek is. (9) 159. A gyerek sok sárgarépát egyen, hogy hamar megtanuljon fütyülni. (2) 160. Némelyik gyerek sokat sírt, annak azt mondták: „Ne itasd az egereket!" (10) 161. Azt tudom, az én anyám is becsomózta az enyémet. Aztán nekem köllött kiódoznyi, mikó hét éves vótam, akkó köllött kiódoznyi. (3) A kődökzsinórt eltették, csomót kötöttek rája. Mikor hét éves vót a gyerek, odaadták a kézibe, hogy bontsa ki. És ha a gyerek hamar ki tudta bontani, akkor azt mondták rá, hogy okos lesz. Ha nem, akkor nem lesz okos. Nekem is a kezembe adták, én mindjárt kibontottam. Öreganyám adta a kezembe. El vót téve a szekrénybe, többször láttam. Olyan száraz, mint egy bél, száraz bél. Egy csomó vót rajta, úgy össze vót száradva. Megfogtam, már húztam is ki. (9) 162. Ma is szokás, hogy egy éves korig nem vágják le a haját a gyereknek. (2) 163. A gyerekek nem jutottak cipőhő, mint ma, hogy még a bölcsőbe fekszik, má akkó van cipője nekije. Hát gyütt az őszi idő, akkó is vót ám hideg és fázott a talpa a gyereknek. Összehúztuk az ujjúnkat a lábunkon, hogy ne érje az egész talpunkat a dér. De azért mentünk iskolába. (5) 164. Azt mondták, hogy: „Nem tudsz jól aludni, ha sokat eszel. Zavar a bika." Azt akarták evvel kifejezni, hogy rosszat álmodik. (10) 165. Egy palatábla meg egy palavessző, az vót az iskola felszerelés, semmi más. Meg egy spongya hozzája, amivel letűrülték. Az is madzaggal rá vót kötve. (9) 166. Az asztal sarkáhó nem szabad a lánnak ülni, mert akkor nem megy férjhez. (6) Legény és leányélet 167. Ha má húsz éves elmúlt a lány, akkó má öreglány vót. Ha tizenhat éves elmúlt, akkó vót ahun férhőadták. (9)
