Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Néprajz - Bosnyák Sándor: Bezdán néphite. 2. rész
444 BOSNYÁK: BEZDAN NÉPHITE . . . 168. A kutyatejnek a virága olyan pelyhes, és akkor fuuu, fuuu, fújtuk, hogy hány évig élek? Vagy hány év múlva megyek férjhez? És ahányra le tudta fújni. (10) 169. Ha valaki a tükröt összetöri, akkó szerencsétlen lesz, méghozzá hét évig. Ha lány, akkó meg nem megy férhő. (9) Hét esztendeig szerencsétlen lesz, aki összetöri a tükröt. (2) 170. A lánynak a köténye ha vizes lesz, akkor részeges lesz az ura. (2) 171. A lánynak nem szabad az asztal sarkáhó ülni, mert akkó nem megy férjhez. (9) „Ne ülj a sarokra, mert sose mész férjhez!" (2) 172. Közszájon forgott, hogy megetették valamivel, meg van bolondulva a lány után. (10) Szokták mondani, hogy megetettek vele valamit, hogy odacsinálták a házhoz azt a legényt, hogy elvegye azt a lányt. (9) 173. A főzőkanállal nem szabad megkóstolni az ételt, mert akkor nagyszájú lesz. (10) 174. Ha a lány fütyül, akkó hiányzik valami neki, azt szokták mondani. (9) 175. A lánynak nem szabad fütyülni, mert akkó sír a Szűz Mária. (6) 176. Nem szabad söpörni a másikra, a másik felé, mert kisöpri a kérőket. (9) 177. Szokták mondani, hogy „Nekiment a kocsirúdnak", ha látszott rajta, hogy nyől a hasa. Lányra szokták, ha megesett. (9) 178. Azelőtt divat vót a táncmulatság. Az asszonyok kivűrű odaálltak az ablakhó kis székekre, hogy ne kőjön nekik fizetni, mert hát két dinár vót a belépődíj. Aki nem akarta megfizetni, az kivürű nézte. Ahogyan összeálltak ottan, nézték, mi meg hátul összevarrtuk a szoknyájukat. Mikor el akartak menni, akkor egyik erre húzta, másik arra húzta egymást, mert össze vótak varrva. (9) 179. Mentek be a kocsmába a lányok, akkó megmorzsúták így az arcukat, hogy pirosak legyenek. (9) 180. Állandóan vót táncmulatság, minden áldott vasárnap, amikor bűt vót, annak a kivételével egész évben. A kocsmába vót, több helyen vót, négy-öt helyen. Akkó odamentek, mindegyiknek megvót a törzs helye, hogy hova szók menni táncúni. (9) Ha a kocsmába összeismerkedtek, akkó, ha megengedte a lány, akkó elkísérte haza, mikó vége lett a mulatságnak. A kapuba beszélgettek és akkó esetleg megmondta, hogy hát eljöhetsz hozzánk, vagy nem jöhetsz el. Ha megengedte, hogy emehet, akkó ement egy nap és bemutatkozott a szüleinek is, akkó bement a lakásba. (9) 181. A szüreti bálba a legények megválasztották, hogy ki lesz a bíró és a bíró választott magának bírónét. És akkó vótak csőszök, csőszlányok. Akkó végigvonultak az utcán, kocsikkal, a táncterem meg fő vót szerelve olyan lécekkel a mennyezettű kicsit lejjebb és végig tele vót kötve szőlővel, szőlőfürtökkel. És akkó a mulatság alatt lopták a szőlőt, a csőszök meg a csőszlányok fogták meg ükét. A bíró, bíróné fönt ültek a színpadon, és akit megfogtak, hogy lopott egy szőlőfürtöt, aki megfogta, odavitte a bíróhoz és akkó a bíró megmondta, hogy mit fizet érte. Vót egy tányér és akkó bele köllött tenni a tányérba a pénzt. (9) 182. Este mulattak és másnap este mentek sorozásra, főpántlikázva a kalapot és akkó mentek a községházához, ott szokott lenni a regruta-besorolás. Vót egy bizottság, katonatisztek és a falunak a bírája is ott vót mindig köztük. (9) 183. Ha egy altiszt nagyon kitolt a katonákkal, akkor összebeszéltek, hogy megverik. Mikó gyütt be, el vót ojtva a villany, akkó már lestek belűrű az ajtónál pokróccal. Mikó belépett, akkó a pokrócot rá a fejire, átfogták és ütötték. Jól összeverték és akkó ott hagyták. Mindenki eszaladt, lefeküdt a helyére, és mire az altiszt kikászálódott, akkó má nem talált senkit, nem tudta, hogy ki vót. (9) 184. Aki má kiszógáta a katonaságot, az öregebb legénynek számított. Aki elhagyta a harminc évét, akkó azt mondták: „ez má meg se nősül." (9) Házasság 185. Azért nevezik kézfogásnak, mert megegyeztek. A szülők megegyeztek, hogy a lány ezt kapja, és ha megvót a megegyezés, akkó kézfogással szentelték meg. (9) 186. A legénybúcsú úgy van, hogy a vőlegény az esküvő előtt való napokban a legénybarátaival elmegy a kocsmába, és egész éjjel dínomdánom mulatnak a vőlegény kontójára. (9) 187. Ha nem akarták a lányt hozzáadni, akkó elszöktette. Megbeszélték előre, hogy estére jövünk. A lány kijött, kicsit odébb a kocsi várta, felültek a kocsira, aztán gyerünk a legény házához. Mire észrevették a lánynak a szülei, hogy megszöktek, addigra már megtörtént a baj és akkó beleegyeztek. (9)