Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Néprajz - Fehér Zoltán: Bátya népének kereskedése

NÉPRAJZ 387 A táblázat megértéséhez tudni kell, hogy 1943-ben az összes paprikatermelésre engedélyezett terület 16 862 kat. h. volt, ebből a kalocsai körzet területe 6917 kat. h. A táblázat utolsó rovata az ebből való részesedést mutatja ki %-ban. Ugyanekkor a kalocsai körzet paprikatermelőinek száma 11 463 fő volt, a bátyaiak ennek a népességnek 8,3 %-át jelentették. Megfigyelhető még az is, hogy az egyfőre jutó paprikaföld a felsorolt helységek közül csak Kalocsán haladja meg a fejenkénti egy holdat, máshol mindenütt kevesebb annál, Bátyán 0,6 kat. h.

42 Az ismertetett feltételek a következőképpen strukturálták Bátya társadalmát: 1. Mezőgazdasági és ipari munkások. Legnagyobb részük az agrárproletáriátus, kisebb részük, a törpebirtokosok közül került ki. E családok felnőtt tagjai voltak a gazdák napszámosai, ők adták tizenkét-tizennégy éves gyermekeiket a kalocsai pusztákra béresnek. Nagyaratásokba jártak Baranyába, Somogyba, csépelni Tolnába. Kevesen a helyi nagybirtokosok béresei, többen alkalmi napszámosai voltak. Soraikból kerültek ki a kikészítők rendszeres alkalmazottai a csipedők, a hasítok, főképp női munkaerő. A nagykereskedők és a nem paraszti foglalkozásúak földjét gyakran e csoport tagjai vették ki bérbe vagy részibe, ilyenféleképpen tehát termelők is lehettek. Munkaerejükre különösen a paprikatermelés (ültetés, kapálás, szedés) miatt volt szükség, hiszen — mint írták — „a paprikával négyszerötször annyi munka van, mint más növényekkel."

43 A paprikamalmok molnárai, mintegy negyvenen-ötvenen, már ekkor a mai magyar falu népének kétlaki életformáját élték. Biztos jövedelmi források a malomban kapott munkabérük volt. Szeptembertől májusig a malomban dolgoztak, tavasztól őszig saját földjükön gazdálkodtak vagy napszámos munkát végeztek a falubeli gazdáknál, vagy cséplőbandában dolgoztak. A molnároknak vizsgát kellett tenniük munkájuk végzéséhez. Dolgoztak azonban a malmokban képesítéssel nem rendelkező zsákolok, segédmunkások is. Ha elfogyott az őrölnivaló, a malmok leálltak, és csak akkor indultak újból, ha megint összegyűlt megfelelő mennyiségű féltermék. A molnárok az állás idején is bejárták a malmok karbantartási munkáit végezni. 2. A termelők nagy része saját földdel rendelkező gazda volt. Közülük az egy-kétholdas törpebirtokosok napszámba is eljártak, a tíz-húszholdas nagygazdák közül pedig többen nagykereskedőként keresték kenyerük javát, s az utóbbi csoport béresekkel, részesművelőkkd és napszámosokkal dolgoztatott. Szinte valamennyi termelő kikészítéssel is foglalkozott. Számuk a harmincas évek közepén elérte a 400-at. A legélelmesebb egy-tízholdasok pedig batyuzó kereskedést folytattak ősztől tavaszig. Ahhoz, hogy egy nincstelen részesművelővé váljon, elsősorban szorgalomra, munkabírásra, hogy egy kisparaszt kikészítő vagy kereskedő legyen a vállalkozó szellemen kívül bizonyos tőkére is szükség volt. 42. GALLAI Antal dr. 1944. 81. 43. HPJ iratai: Foktő, Úszód, Benedek petíciója a földművelésügyi miniszterhez 1935. ápr. 22.