Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Történelem - Kiss József: Helyhatósági bíráskodás a Jászkun Kerületben az 1730–40-es években

TÖRTÉNELEM 291 felséges királyi jogügyek igazgatóhelyettese és a Magyar Királyság Szent Koronájának ügyésze mint felperes, hogy amolyan többoldalú és nekünk bőven kiadott nyomozó-eljárásban a netán addig a határbejárásoknak és a kiigazításoknak nyílt alkalmával, a határt újra bejárók és felülvizsgálók minőségében a jelenlétünkben személyesen állított és ugyanezen a helyen ünnepélyes esküt tett, alább megnevezett tanúkat kihallgattuk, vallomásaikat elfogadtuk, írásba foglaltuk és a következő módon és rendben hitelesítetük ... Erről mit (tud) amint a többoldalúban." Staatsarchiv, Wien, Hofkammerarchiv, Ung. 1734. rote Nr. 673., f. 1121. 5. számú melléklet Jász-Nagykun Szolnok Megyei Lt. Jászkun Kerület Iratai, Capsa III. Fasc. 1. Nr. 3. Possessio Cumanicalis Majsa cum protestatione detegit, ne-quis hos praetextu investigationis fugitirorum Colonorum molestet. Den Anno 1744. Praesentatur Jászberény, 4. Maj. 1744. „Az Tekintetes Administrator kegyes jó patrónus urunkhoz nyújtandó alázatos instantiánk. — Belül az irat magyarul.„Hogy Isten Őszent Felsége éltesse és tartsa szerencsénkre, szívesen kívánjuk. Némely napokban Nemes Kiskunmajsán lévén dominalis kapitány Nagy István urunk és házanként conscribálta neveit feltevén Embereinknek, nemkülönben a Helységet, Vármegyéket, ahonnan jöttének. Amint észrevesszük, nem igen jót remélhetünk belőle. Mi pedig azt tartjuk, hogy egy sincs közöttünk haereditarius subditus (örökös jobbágy), hanem mind libertinus (szabadmenetelu). És amiotátul fogva a fölséges királyi Commissio ide alá lévén, senki közénkbe nem jött olyatén jobbágy, akit vélnénk, hogy Tekintetes Urunknak bajt tenne és nekünk kárt okozna. Mi, akik magunkat a Fölséges Comissionak kegyes grátiájábul Üllésről Majsára transferáltuk, miért nem akkor háborgattak bennünket? Mi cum solemni protestatione protestálunk, hogy senki Helységünkbe jobbágyot keresni ne jöjjön hatalmassággal, mert Isten tudja, mi lészen a vége. MINK UGYAN, NE ADJA AZ ISTEN, HOGY VALAMIT KEZDJÜNK, HA PROTESTÁTIÓNKNAK ENGED, DE ANNAK NEM ENGEDVÉN, KÉNYSZERÍTTETÜNK MI IS A MAGUNK OLTALMÁRA LENNI. Nem magunk hatalmassága által szállottuk meg a Kun pusztát, hanem a Fölséges Udvarnak kegyes grátiájábul. Ha pedig azt keressük, hogy s ki honnan való, nemcsak az mi Helységünkben, de régi Helységekben is mostani Lakos kevesen maradnának. Ha teljességgel megszomorítanak bennünket, kényteleníttetünk magunk személye szerint az Fölséges Királyi Commissio elébe folyamodnunk. De bizodalmasan reméljük, hogy az Tekintetes nagy jó Administrator Urunk, kegyes Protectorunk és Patronusunk,