Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Történelem - Kiss József: Helyhatósági bíráskodás a Jászkun Kerületben az 1730–40-es években
264 KISS: HELYHATÓSÁGI BÍRÁSKODÁS . . . A választott bírósági testületeknek, tehát a magistruális bíróságoknak a működését a kerületi, a városi vagy a községi közgyűléseken megszavazott és jóváhagyott rendelkezések, statútumok szabályozták. Esetenként szigorú előírással kellett biztosítani, hogy a tisztújító vagy a választó közgyűlésen valamennyi szavazó megjelenjen: „Minthogy pedig ezen Nemes Váras lakosainak bíró választás idején szükségképpen jelen kellene lennie, hogy a visitatio (ellenőrző vizsgálat) meglehetne, de némelyek ezt csak süketségre veszik s elhallgatják és mulasztják. Arra nézve: aki ezután elmulasztja, ha házas gazda lészen, két rhénes Forintra, ha zsellér, egy rhénes Forintra fog büntettetni". 37 A magistruális törvényszékek az aktív és a passzív peres ügyeket a nyilvánosság ellenőrzése mellett igen nagy körültekintéssel bonyolították le. A panaszok általában bejelentés, helyszíni szemle vagy tettenérés útján kerültek a bíróság tudomására, ezt követően még előzetes nyomozást végeztek, majd beidézték vagy letartóztatták, adott esetben börtönbe is zárták az alperest. Újabb kiegészítő nyomozást rendeltek el, tanúkat hallgattak ki, sok esetben szembesítették az alperest az esküdt tanúkkal és a felperessel is. Végül meghozták az ítéletet. A sok közül emeljünk ki néhányat: Öreg Galambos István és négy társa Kiskunlacházán 1737. május elején naponta kaszálták a rétet a község közbirtokát képező tilalmas kaszálón. A főbíró tetten érte őket és zálogot vett tőlük. Erre a tettesek megtámadták a főbírót, „mentéjét nyakáról leszaggatták, ördögadta lelkűnek káromlották". Ráadásul tovább kaszálták a tilalmast. A főbíró a községi hadnagyot küldte ki értük, hogy őket a kalodába kísértesse és bezárassa. A magistruális bíróság néhány napos kalodára és kártérítésre ítélte őket, egyenként 40-40 r.Ft-ra. Ebbe az alperesek nem nyugodtak bele és a kerületi kapitányi székhez fellebbeztek. A kapitányi szék helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. A „hatalmaskodó nyakas lakosokat", akik a főbírót „megrángatták és rútul traktálták", továbbá mert másoknak is példát adtak a tilalomszegésre, meg kell büntetni: Galambost és Kontra Györgyöt 40-40 r.Ft-ra, Szabó Jánost, Kiss Jánost és Mészáros Jánost — „mivelhogy subalternusok voltak a gonoszság cselekedetében" — 20-20 r.Ft-ra büntették. Az ítéletbe belefoglalták, hogy mind az öt elítélt nyilvánosan kérjen bocsánatot a főbírótól a templomban. 38 Túrkevén 1731-ben Kenéz Mihály az adóköteles vagyon összeírása során „a marha-számadásban a maga marháit szám híjával adta fel, így kötelessége ellen vétkezett". Ezért a szokott büntetésben részesült: fizessen 12 r.Ft-ot! Az eltagadott jószágot pedig felírták „mind a portióra, mind a német-tartásra". Kenéz azonban a kerületi kapitányi székhez fellebbezett. Azt állította, hogy a be nem vallott 37. JNSZ Lt, Jászberény Lt, Prot. 212—13. 1734. április 27. 38. Pest Megyei Lt, Kiskunlacháza Lt. Capsa A. Fasc. 3. Nr 21.
