Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Történelem - Kiss József: Helyhatósági bíráskodás a Jászkun Kerületben az 1730–40-es években

260 KISS: HELYHATÓSÁGI BÍRÁSKODÁS . . . mennyit szoktak fizetni műhelyeiktől? Ezeket és más közös haszonvételeket hogyan tartják nyilván és e jövedelmeket mire fordítják?

19 Mindezek azonban elevenbe vágó kérdések voltak. Előírta a földesúri utasítás, hogy az összeírást külön erre a célra kiküldött bizottság végezze el. Ezt a bizottságot még Orczy állította össze, elnökévé Morvay Mihály összkerületi vicekapitányt nevezte ki, tagjai közé Strasser József földesúri titkárt, Szalay István ügyészt és Fitzgerald Mihály kiskunsági adószedőt hívta meg. Orczy jól tudta, hogy e koronabirtok helyhatóságai a fenti kérdésekre nem adnak elfogadható válaszokat, mert ezekről a haszonvételekről sohasem mondanak le a földesúr javára, s nincs az a belső vagy akár külső összeíró bizottság, amelyik azt képes volna felmérni és írásba foglalni, különösen ha mindez az adóemelés célját szolgálja. Arról is számtalanszor meggyőződhetett, hogy — amíg a hadiadót és a földesúri adót illető okmányok és pénztári bizonylatok az elkülönített pénztárakkal együtt minden helységben ellenőrizhetőek és számba vehetőek — a közös haszonvételekről sehol sincsenek összefüggő és áttekinthető nyilvántartások, legfeljebb csak töredékek találhatóak, továbbá sem a kerületi, sem a városi vagy a községi házipénztárak forgalmát és mérlegét még titokban sem szokták írásba foglalni. Éppen ezért ügyes kitéréssel annyit jegyzett meg, hogy „mindezek végrehajtása igen nagy munkát és tekintélyes időráfordítást követelne — ... geraume Zeit erfordte".

20 Ebben az ügyben Orczy utóda sem tudott mit tenni, az 1734 januárjában tartott kerületi közgyűlésről szóló jelentésében így írt: „Ami a háromféle adóterhek arányos elosztását és az egyénenkénti nyilvántartást illeti — bár ezt a kerületek felterjesztésükben is kérték — már nincs több érvem, amikkel meg tudnám győzni őket arról, hogy a magas udvari Comissio mi célból ajánlja ezt, és hogy ebből semmiféle károsodás nem következik, ettől nem kell félni. Én mégis azon dolgozom, hogy a felséges Commissionak a szándékát a lehetőségekhez képest a legalázatosabban előmozdítsák".

21 E néhány, jellegzetes jogforrásra való hivatkozás csupán azt kívánja érzékeltetni, hogy a jászkun koronabirtok közjogi jogállása és joggyakorlata nem valami regionális elfogultságból született, hanem érvényes és többször is megerősített törvényekben gyökerezett, de a változó körülmények között tovább is fejlődött a polgári haladás irányában. Ebbe a keretbe illeszthetőek bele azok az általános vagy helyi érvényű szabályrendeletek, alapszabályok, rendelkezések, statútumok, amelyeket az összkerületi, a kerületi, a városi vagy a községi közgyűléseken szavaztak meg s emeltek jogerőre. Ezek közül is csak néhányat említünk a joggyakorlat megvilágítása érdekében. Kerületi statútumra hivatkoztak Túrkevén 1731. január 29-én „a helységbeli 19. KA Inv. 1733. Nr 281. f. 3. Ideae pro rationibus . . . 20. KA Inv. 1733. Nr 154. f. 1-2. Die Arenda-Restantien . . . 21. KA Inv. 1734. Nr 70. f. 8—9. Podhradszky jelentése.