Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Történelem - Kiss József: Helyhatósági bíráskodás a Jászkun Kerületben az 1730–40-es években

TÖRTÉNELEM 261 törvényszéken" is: „Amidőn valaki valakit valamiben iniuriál és törvényesen akar ellene eljárni, először a helységbéli nemes törvényszéken tartozik az ügyet felvétetni, s ha itt valamelyik rész" — tehát a felperes (actor = A) vagy az alperes (inactionatus, inquisitus, in causam attractus, vulgo: Incattus = I" — nem találja meg igazát, a nemes kapitányi székhez fellebbezhet — „ad Sédem Iudicariam Incl. Districtus Maioris Cumaniae, ad Sédem Capitaneum."

22 Jászjákóhalmán ugyancsak kerületi statútumra hivatkoztak 1736-ban: mindennemű peres ügyben — kivéve a felfüggesztett, elhalasztott ügyeket (causas reservatas) — első fokon a helység bírái a maguk tanácsával illetékesek az eljárásra (derivatio processus) és a határozat meghozatalára (deliberatio). Ha pedig valamelyik peres fél nem volna megelégedve az első fokon (instantia prima) hozott határozattal, szabad legyen fellebbeznie a districtualis törvényszékhez.

23 Hasonló statútumot rögzítettek a Kiskun Kerület közgyűlésén, Kiskunlacházán 1737 novemberében: „Minden lakos a maga panaszát a főbírónak köteles bejelenteni. A főbíró minden hétfőre összehívja a tanácsgyűlést, erről a megelőző vasárnap este a kisbíró útján értesíti az esküdteket. Ha valamelyik esküdt nem menne el, 3 Ft büntetést fizet; ha a közgyűlés határozatát valaki nem tartja meg, ha tanácsbeli, akkor 4 tallér (8 r. Ft) büntetést fizet, ha közrendű, akkor 2 tallért, ha valaki a bíró parancsának ellenszegül vagy csak hallgatással elmulasztja, megfogattassák, a prédikációig a pellengérben (szégyenketrec) állván, az egész nép láttára megcsapattassek! Ha valamelyik bíró a tanács végzéseit nem hajtja végre, 6 Ft büntetést fizessen!".

24 A büntetőeljárásból eredő pénzeket helységenként összesítették. Nemcsak a kerületi törvényszékek hoztak általános érvényű statútumokat, hanem maguk a városok és a községek is. Minthogy a koronabirtok kerületek nem tartoztak a magyar Királyi Helytartótanács hatósága alá, Karcagújszállás magisztrátusa 1739-ben nyíltan szembehelyezkedett a szabad vallásgyakorlatot korlátozó helytartótanácsi rendelettel: „Ahhoz képest az istentisztelettől pro hie et nunc (eszerint és most) semminemű tekintetekért el nem állunk, hanem mindvégig, mind vérig az istentisztelethez való szolgálatot továbbra is gyakoroljuk, félre tevén minden emberi találmányokat és más superstitiokat (babonákat) mindaddig, míg teljes végképpen — mitől Isten őszent felsége óvjon — minden cultustól eltilalmaztatván, mind templomunk, mind eklézsiai eszközeink másé lesznek".

25 Ebből nem is lett peres ügy. Jászberény város tanácsa „bizonyos dolgok eligazítására és a városnak állandóbb megtartására, igazgatására egyenlő akarattal ilyen statútumot hozott: „Ha 22. JNSZ Lt, Túrkeve Lt, Protocollum 1726—38. 41. 23. JNSZ Lt, Jászjákóhalma Lt, Protocollum 1727—57. 110., 1736. 24. Pest Megyei Lt, Kiskunlacháza Lt, V. 102. b. Tanácsi iratok. Capsa A. f. 3. Nr 7. 1737. november 20. Nánásy János kapitány. 25. JNSZ Lt, Karcag Lt, Prot. Oppidi Kardszag, 1736—52. 54.