Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Régészet - H. Tóth Elvíra: Négy évtized régészeti kutatásai Bács–Kiskun megyében (1949–1989)

REGESZET 133 a sírt körülvevő szabálytalan árkot figyelt meg. A sírokban gyöngyök (az egyikben hordó alakú kalcedon gyöngy) fibulák, orsógombok és néhány kézzelformált, valamint római hatást mutató kerámia határozta meg a kibontott sírok egyik csoportjának korát. A feltárt terület másik sírcsoportja, amelyet 6 sír képvisel, korban nehezen helyezhető el, a sírokban található kerámia a középkorra mutat. Az ásató megfigyelése szerint azonban ezek az edények nem minden esetben tekinthetők sírmellékleteknek, néha fészekbe vannak rakva, és nem biztos, hogy a sírokhoz tartoznak. Az ilyen módon elhelyezett edények közül legbiztosabb támpontot ad a vízszintes átfúrt peremű cserépbogrács, amely a XII—

XIV. sz.-ra tehető. A sírcsoport közelében mutatkozó vermek emlékanyaga hiányában sem egyik sem másik temetkezéshez nem voltak kapcsolhatók. Arch Hit. 81. 1954. 77. Zalotay Elemér—Nagy László Madaras — Halmok — Kígyóspart (1957) Az I. sz. halom feltárása során megállapítható volt, hogy a nagyméretű (312 x 263 cm) és az eredeti talajba 120 cm-re mélyedő sírkamrát már többszörösen kirabolták. A 23 m átmérőjű és 3 m magas halom korát egy koporsókapocs töredéke és egy későszarmata edény több darabja határozta meg. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 10. 1958. 31. Kőhegyi Mihály Madaras — Halmok (1963) A gyümölcsös és szőlőtelepítéssel veszélyeztetett halomcsoport egy részét sikerült az elpusztulás elől megmenteni. A D-i halmok közül 1 került feltárásra, (VIL). A nagyméretű (425 x 255 x 164 cm) sír kirablott volt, de így is mejgállapítható, hogy gerendavázas építményét S-végű kapcsokkal fogták össze. Az E-i halmok közül 10 került feltárásra. A D—DK, É—ÉNy irányítású sírok kivétel nélkül ki voltak rabolva, de szerencsére eléggé felületesen, így aránylag jó leletanyagot sikerült gyűjtenünk. A halmok között 9 szokványos méretű, D—E-i irányítású részben bolygatatlan későszarmata sír feküdt. A kétféle temetkezési ritus egymáshoz való viszonya tisztázásra vár. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 1964. 46—47. ArchÉrt. 91. 1964. 2. 258. Cumania I. 1972. 242. Kőhegyi Mihály Madaras — Halmok (1964) Az É-i halomcsoport K-i felét 20 x 70 m-es területen feltisztítottuk, feltártuk a 30-as halmot és a 21—22-es sírt. A Ny-i végén 16 lapos sírt és 3 halmot tártunk fel. A sírok egy része rablott, de ezekben is van leletanyag. Kétfajta temetkezés egykorú és a késő szarmata—hun időre tehető. Általánosságban megállapítható, hogy az É-i halomcsoport K-i felén gyérebb a temetkezés, míg a Ny-i felén eléggé sűrű. A temető területén több árkot is találtunk, de ezek rendszerének tisztázása eddig nem sikerült. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 18. 1965. 45. ArchÉrt. 92. 1965. 238. Cumania I. 1972. 242. Kőhegyi Mihály