Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Régészet - H. Tóth Elvíra: Négy évtized régészeti kutatásai Bács–Kiskun megyében (1949–1989)

REGESZET 113 A kultúrréteg alatt kb. 60 cm vastag steril őshumusz volt. Ez alatt következett a lösz. A kiásott felület É-i sarka mellett egy bronzkori hulladékgödör volt, amelyből igen sok lelet került elő (köztük értékesek a halmaradványok). Ugyanekkor a sáncot egy 2 m széles árokkal vágtuk át, hogy abból a sánc építésére valamint a sánc település egymáshoz való viszonyáról tájékozódjunk. A sánc felső részén a különböző talajból felhordott földrétegek igen jól voltak szemlélhetek. Helyenként famaradványokat lehetett találni, azonban szerkezeti összefüggés nélkül. A sánc legmagasabb pontja alatt kb. 2,5 m-rel a bronzkori kultúrréteg megtalálható volt. A sáncot egy természetes mélyület (a mai mély út) mellett emelték, mivel a kultúrrétegek is a földvár külső oldala felé lejtenek. A lelőhelyen a bronzkor II. felében igen nagy kiterjedésű lakótelep volt. A földvár belsejében a bronzkori leletek mellett egy avar sír is előkerült. ArchÉrt. 77. 1950. 134. Patay Pál Tiszaalpár — Várdomb (1974) A száz éve ismert és felmért alpári bronzkori telepen kezdett kutatások első lépéseként elkészült a terület új, szintvonalas felmérése. Korábbi kutatás: Patay Pál 1949. évi ásatása és sáncátvágása. A „Kisvárnak" is nevezett Templomdombon nyitott egyik kutatószelvény negatívnak bizonyult, a másik 4x4 m-es szelvény közepét háborús géppuskafészek tette tönkre. A szelvényben jelentkező múltszázadi sír alapján a Templomdomb ásatásra egyelőre nem alkalmas, noha egy 2 m mély késő Vatya-gödör tanúsága szerint bronzkori településsel számolhatunk rajta. A „Nagyvár"-nak is nevezett, magas földsánccal körülvett Várdombon két szelvényt nyitottunk. A 4 x 4 m-es I. szelvényben, a 70 cm mélységben jelentkező tiszta löszfeltöltésbe ásva, középkori gödör került elő. A 70—110 cm közötti, 40 cm vastag lösz feltöltés máris egyértelműen bizonyítja, hogy a X—

XIV. sz. közötti időben a dombon vár állott, tehát a feltűnően magas és jó állapotban lévő sánc jelen formájában csak középkori lelet (az 1949. évi ásatás teljes egészében bronzkorinak vélte). Az 1. bronzkori szint és házpadló 110—130 cm között került elő, ovális tűzhellyel. Jó fenntartású a 150 cm mélyen fekvő 2. bronzkori szint. Erős házpadló, helyenként gödrökkel roncsolva. A padlón katlantűzhely alapja, hordozható tűzhely alapja, három másik ovális tüzelőhely, őrlőkő és sok égett búza. Ugyanezen ház korábbi szakaszának tekinthető a 164 cm mélységben feltárt szint két ovális tűzhellyel. A 3. bronzkori szint 184—200 között fekszik; padlómaradvány, ovális tűzhellyel. Az 1949. évi ásatás mellett nyitott 4x8 m-es II. szelvényben a rétegsor hasonló volt. A középkori löszfeltöltés, amelyet a rajta talált vas sarkantyú is keltezett, itt 80—120 cm között jelentkezett. 120—180 cm között gödröktől erősen roncsolt három bronzkori padlószint helyezkedett el, néhány tűzhellyel. A szelvény közepén 184 cm mélyen avar fiúgyermek sírja. Az előkerült leletanyag — közte számos ép és kiegészíthető bögre — a Vatya-kultúra késői, koszideri szakaszából származik. A II. szelvény feltárója: Vékony Gábor. További munkatársak: Stanczik Ilona, valamint Antóni Judit, Fülöp Gyula, Szatmári Ildikó, Tököly Gábor és Raczky Pál egy. hallgatók. (Ta.) Régészeti Füzetek Ser. I. No. 28. 1975. 25—26. ArchÉrt. 102. 1975. 294. Bóna István