Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Régészet - Pálóczi Horváth András: A Balota pusztai középkori sírlelet

REGESZET 121 század elejére keltezi.

65 G. A. Fedorov—Davydov tipológiáját hiányosnak tartjuk, hiszen a több szálból sodrott, filigránszállal átfont, visszapödrött végű nyakperecek is előfordulnak a kései nomád sírokban, így például Nyizsnyaja Kozinkában is, amelynek a keltezését a XIII. század első felére tartjuk valószínűnek. Az említett lelettel három vastagabb, négyzetes keresztmetszetű szálból és egy kettős sodronyból fonott torques is előkerült, a fonadék két végét egy darabbá kovácsolták össze és visszapödrötték.

66 Rosszaván a 8. kurgánban feltárt, visszakunkorodó végű nyakperecet szintén három vastagabb szálból sodrottak és két összesodrott, vékony szállal körbefonták.

67 Rosszává (Lucski) 1. kurgánban D. Ja. Szamokvaszov ásatásaiból ugyanilyen szerkezetű, visszapödrött végű torques került elő.

68 A donyeci területen fekvő Donbasz helységnél gazdag nomád, valószínűleg kun kurgánt tártak fel, a sírmellékletek között két torques volt. Az egyik ugyanebbe a típusba tartozik, két szálból sodrott aranyozott ezüst. A másik megegyezik a Balota pusztai torques típusával: egy szál aranyhuzalból készült, csavart, visszapödrött végű. A sírt M. L. SVECOV a XII. század végére—

XIII. század elejére keltezi.

69 Hazai leleteink közül ehhez az emlékcsoporthoz sorolható a bánkúti (Békés m.) XIII. századi kun sírlelet aranyozott ezüst torquese, amelyet két vastagabb huzalból és két összesodrott vékony szálból fontak, két végét összeforrasztották, egyenletesen keskenyedő szárrá kalapálták, amely karikában végződik.

70 Legjobb párhuzamát FODOR István az 1896-ban előkerült vlagyimiri kincsleletben találta meg, melyet ugyancsak a XII. század végére—

XIII. század elejére lehet keltezni, a mongol hadjáratok idején — valószínűleg 1238-ban — kerülhetett földbe.

71 A XII—

XIII. századi steppén használatos torques típusoknak kétségtelenül vannak kapcsolataik a keleti szláv anyaggal. Különösen vonatkozik ez a több szálból sodrott vagy fonott nyakperecekre, amelyek a keleti szláv viseletben a X —

XI. század fordulójától terjedtek el.

72 A hasonló készítési elv ellenére különbségek is felfedezhetők. A közép-Dnyeper vidékén, illetve a kijevi fejedelemség területén talált kincsekben, ékszeregyüttesekben olyan fonott nyakperecek vannak, amelyek végét lemezesre kalapálták és visszagörbítették, a fonadék pedig gyakran sok szálból, illetve páros huzalokból készült, miáltal az ékszer vaskosabbá, súlyosabbá vált. Ennek az igazi szláv típusnak gyártási központja sejthetőleg Kijev 65. FEDOROV DAVYDOV, G. A. 1966. 37. 66. GORBENKO, A. A.—KORENJAKO, V. A.—MAKSZIMENKO, V. E. 1975. 286., 1. kép 4. 67. DABROWSKA, E. 1956, 130., VI. t. 2—3. 68. PLETNEVA, Sz. A. 1973. 2. kép 9. 69. SVECOV, M. L. 1974. 96., 2. kép 4. 70. BANNER J. 1931. 191—193., XX. t. 2. 71. FODOR 1.1972. 224—225. Helytelenül értelmezi Fedorov—Davydov tipológiáját, amennyiben a bánkúti torquest a II. típushoz sorolja. Láthattuk, hogy a G. A. FEDOROV DAVYDOV által rendszerezett késő nomád torquesek mindkét típusa egyetlen négyszögletes keresztmetszetű szálból készült. 72. FEHNER, M. V. 1969. 71.