Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Régészet - Pálóczi Horváth András: A Balota pusztai középkori sírlelet
122 PALOCZI: A BALOTA PUSZTAI SIRLELET . . . lehetett; a jelzett területről ismert 18 kincsleletből 8 közvetlenül Kijev környékéről származik, csak legutóbb került elő egy Belorussziából, a Dnyeper menti Kozij Rogból. 73 Kijevet mint az ezüstművesség és ékszerkészítés fontos központját a steppei tárgyak esetében is számításba kell vennünk lehetséges gyártási helyként. A nomádoknál azonban igen kevés orosz eredetű, szláv ízlésű ékszerféleség fordul elő. 74 Minden bizonnyal működtek önálló ötvösműhelyek a XI— XIII. században kun területen is — a kutatás régóta számon tartja az ún. kun típusú függőket —, de ezek termékeit még nem tudjuk pontosan körülhatárolni, technológiai és stiláris jellemzőit meghatározni. A számba vett torques típusok közül elterjedésük alapján steppei jellegűnek tartjuk a téglalap keresztmetszetű ezüstlemezből csavart, visszapödrött végű nyakpereceket (Fedorov-Davydov II. típus), vagyis a Balota pusztai torques típusát. Ez az ékszerfajta részben steppei kurgánokban fordul elő sírmellékletként, részben kincsleletekben, amelyeket vagy nomád környezetben, a „fekete süvegesek" területén rejtettek el (Knyazsa Gora, Kljucsinki), vagy az orosz fejedelemségek déli részén, a steppével határos vidékeken (Kijev, ill. a Halics déli részén fekvő Gorodiscse). A donbaszi lelet arany nyakperece a típus steppei eredetére vonatkozó elképzelésünket jelentős mértékben alátámasztja. Amint a kun kőszobrok egykorú ábrázolásaiból kitűnik, a torques a XII— XIII. századi steppei arisztokrácia viseletének is kedvelt darabja volt. A női szobrokon csaknem mindig megtalálható, és néha férfiszobrokon is megjelenik. Az ábrázolásokon sima, illetve ferdén rovátkolt nyakpereceket láthatunk — ez utóbbi jelezhet sodrást-fonást, illetve csavarást is. Egyes szobrokon egyszerre kettő, ritkán három torquest is ábrázoltak. 75 Az ábrázolások és a visszapödrött végű torques leletek alapján már korábban feltételeztük, hogy a kun időszakban a steppén a torques viselésének sajátos módja terjedt el. Egy Nyikolajevkából származó, a dnyepropetrovszki múzeumban őrzött szobron ugyanis elöl, a nyaklánc alatt látható a három, egymás alatt függő torques visszakunkorodó vége. 76 Egy másik szobron (Dubovaja Balka, dnyepropetrovszki múzeum) hasonló módon elhelyezkedő nyakpereceket fedeztünk fel, bár itt végződésük nem látszik. 77 Ezek szerint a kunok a kapcsolószerkezet nélküli nyakpereceket nem a nyakban, a nyak körül viselték, hanem visszapödrött végeiknél kétoldalt felfüggesztették, vagy a nyakban viselt egyéb ékszerekkel (gyöngyök, csüngők) közös fonálra fűzték. 78 73. Ugyanott az 1960-as években is találtak már egy hasonló leletet. LITVINOV, V. A.— MARUSNIKOV, O. A.—DROBUSEVSZKIJ, A. I. 1987. 263—266. 74. Lásd PLETNEVA, Sz. A. 1958. és PLETNEVA, Sz. A. 1973. képanyagát. 75. PLETNEVA, Sz. A. 1974. 45. 76. PLETNEVA, Sz. A. 1958. 34. kép 1., 38. kép 33.; FEDOROV-DAVYDOV, G. A. 1966. 267., 26. kép 6.; PLETNEVA, Sz. A. 1974. 45., 77., 20. kép 14., 4. t. 12; PÁLÓCZI HORVÁTH A. 1982. 102., 9. kép 1. 77. FEDOROV-DAVYDOV, G. A. 1966. 266.; PLETNEVA, Sz. A. 1974. 45., 77., 3. t. 11.; PÁLÓCZI HORVÁTH A. 1982. 102., 9. kép 2. 78. Uo. 101—102.
