Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Régészet - Kulcsár Valéria–Vörös István: Szarmata telep Lajosmizse határában

86 KULCSÁR—VOROS: SZARMATA TELEP . .. 13. Téglaszínű, kopott piros festésű, barbotin díszű tál perem- és oldaltöredékei. Római. Szá.: 10,8 cm. (8. kép 2., 11. kép 6.) 14. Sötétszürke, korongolt, simított edény oldaltöredéke. 15. Szürke, korongolt, simított hombár oldaltöredéke az alsó harmadából. Átm.: 24 cm. (10. kép 5.) 16. Belül téglaszínű, kívül szürkés, fekete foltos, kézzel formált edény oldaltöredéke. 17. Téglaszínű, kézzel formált edény oldaltöredéke. 18. Téglaszínű, kézzel formált edény oldaltöredéke. Felszíni gyűjtés a lelőhely déli részén: 19. Világosszürke, korongolt hombár oldaltöredéke. 20. Szürke, korongolt hombárok oldaltöredékei. 21. Világosszürke, korongolt, kopott felületű edény peremtöredéke. Szá.: 13,8 cm. (9. kép 2.) 22. Sötét téglaszínű, korongolt hombár oldaltöredéke. 23. Világosszürke, korongolt, kopott edény oldaltöredéke, bekarcolt vonalakkal. 24. Világosszürke, korongolt, simított edény peremtöredéke. Szá.: 12,8 cm. (9. kép 1.) 25. Világosszürke, korongolt tál peremtöredéke. Szá.: 16,8 cm. (9. kép 4.) 26. Szürke, korongolt, vékony falú hombár peremtöredéke. Szá.: 12,2 cm (9. kép 3.) 27. Szürke, korongolt edény tagolt válltöredéke. 28. Sárga, kézzel formált edény oldaltöredéke. A RÉGÉSZETI LELETANYAG ÉRTÉKELÉSE A kronológiailag is értékelhető terra sigillata töredékek és a szarmata kerámia alapján a feltárt teleprészlet a II. század második fele—

III. század első fele közé eső periódusra keltezhető. (Az egyes sigillaták korát figyelembe véve egy szűkebb időtartományt — II. század vége—

III. század első harmada — kapunk, de tekintettel a darabok kopottságára, érkezési időpontjuk bizonytalanságára az egész telep keltezésénél a tágabb időhatároknál maradunk.) A telep szarmata kerámiájának típus- és anyagösszetétele szokványosnak mondható. A régebbi (századunk első feléből származó) teleppublikációk általában nem tartalmazzák a leletek teljes felsorolását, csak a jellegzetesebb darabokról tájékoztatnak, s így alkalmatlanok statisztikai következtetések levonására. Ezért összehasonlítás tárgyává csak az utóbbi néhány évtizedben feltárt vagy közölt — a lajosmizseivel többé-kevésbé egykorú (elsősorban sigillatákkal datált) —