Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Régészet - Kulcsár Valéria–Vörös István: Szarmata telep Lajosmizse határában
REGESZET 87 telepásatások válhatnak. Azonban ennek az összehasonlításnak is megvannak a buktatói, hiszen különböző nagyságrendű leletanyagokról és feltárásokról van szó. Egyelőre, a további kutatások és publikációk megszületéséig kénytelenek vagyunk vállalni a meglévő — nem mindig azonos fajsúlyú — anyagok összehasonlításának veszélyeit. A Lajosmizsén feltárt teleprészlet modern bolygatottsága és viszonylag kis kiterjedése miatt csak korlátozott mennyiségű információt képes nyújtani. (Ismereteink további hiányossága, hogy a leletmentés során nem kerültek elő házak, így többnyire csak a gödrök szerkezetének és anyagának vizsgálatára vagyunk utalva.) Arra azonban alkalmas, hogy a vidék szarmata telepei egyes sajátosságainak keresztmetszetéül szolgáljon. Az értékelhető régészeti leletanyag — 100 edény töredéke (ebből 2 szkíta kori) — kizárólag kerámiából áll. A korongolt és a durva, kézzel formált edénytöredékek aránya gyakorlatilag azonos (46,8% és 44,68%). A korongolton belül a szemcsés kerámia 6,38%-kal képviseli magát. A korongolt és kézzel formált edények hasonló arányait figyelhetjük meg a két nagy bihari telepen: Biharkeresztes Ártánd-Kisfarkasdombon (58,9%—41,10%) 6 és Nagyfarkasdombon (52,96%— 47,04%) 7 . Jelentősen különbözik azonban a két publikált Közép-Tisza vidéki telep kerámia anyagösszetétele: Bánhalmán a korongolt edények az egész leletanyag 82%-át, a kézzel formáltak csak 16%-át adták 8 , s hasonló az arány a kunszentmártoni telepen (70,4%—27,3 %) 9 . (A szemcsés kerámia arányáról csak kevés publikációból értesülünk, ezért alig van összevetési lehetőségünk.) Izgalmas feladat lenne a szarmata telepeken — bizonyos korszakhatárokon belül — előforduló kerámiatípusok tipológiai és számbeli összehasonlító vizsgálata. 10 Azonban ez a kutatás mai állása mellett az egész barbaricum viszonylatában nem vezethet reális eredményekhez. Ennek oka, hogy az esetek nagy részében a telepeken az edények töredékei kerülnek elő. Ezeknek csak jellegzetesebb részéről dönthető el bizonyosan, hogy milyen típusú, illetve rendeltetésű edényhez tartozott. Az egységes terminológia hiánya szintén nehezíti a különböző szerzők által közölt leletanyagok komparatív vizsgálatát. Ezért a kerámiatípusokról szólva csak általánosabb megállapításokra szorítkozom, mint a fazekastechnikai szempontok esetében. A lajosmizsei telep kerámiakészletében a korongolt tálak és a hombáredények dominálnak (ezen belül a kónikus tálak és a szűkszájú hombárok jellemzőek erre a leletanyagra), ami megegyezik az eddigi szarmata telepfeltárások tapasztalatai6. M. NEPPERE 1981. 112. 7. M. NEPPER I. 1982. 229. 8. H. VADAY A.^VÖRÖS I. 1977. 98—102. 9. H. VADAY A.—VÖRÖS I. 1979/80. 122. 10. A Közép-Tisza vidék telepanyagainak ilyen szempontú — mind funkcionális, mind fazekastechnikai értékelése megtörtént. — H. VADAY A. 1987. 234, 237. 29. kép.
