Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Régészet - T. Dobosi Viola–Kőhegyi Mihály–Krolopp Endre–Vörös István–T. Bíró Katalin: Felsőpaleolit telep Madaras-Téglavetőben, ásatások 1966–1974

REGESZET 63 FELSŐPALEOLIT TELEP MADARAS—TÉGLAVETŐBEN ÖSSZEFOGLALÁS Topográfia: a lelőhely Madaras község (Bács-Kiskun megye, Telecskai dombok földrajzi kistáj) déli határában, a szabályozott mederben folyó Kígyós patak mellett nyitott községi téglavetőben van. Kutatástörténet: 1966—1974 között, a téglagyártáshoz szükséges lösz kitermelésének üteméhez igazodva egy átmeneti vadásztanya részletét tártuk fel. A föld kitermelésének gépesítése idején a telep kis részlete megsemmisült. Sztratigráfia: a kultúrréteg a felszíntől számított 650—700 cm mélységben, a bányatalp mesterséges szintje fölött 170—180 cm-es magasságban volt. A kultúrréteg fölött és alatt, attól teljesen függetlenül (vastag steril lösszel elválasztva) régészeti leletek nélküli csontos rétegek voltak megfigyelhetők. A talajtani fúrással kiegészített szelvény vastagsága 12,3 méter volt. Szediment vizsgálatok: alulról fölfelé — világossárga aprószemű homok, 140 cm vastag — világossárga homokos lösz, 10 cm vastag — világossárga aprószemű homok, 180 cm vastag — interstadiális jellegű fosszilis talaj, 50 cm vastag — homogén, laza szerkezetű típusos lösz, 875 cm vastag — homokos lösz, 125 cm vastag — recens humusz, jelenkori beásásokkal, változó vastagságban. Malakológiai eredmények: a teljes profilból 39 molluscafajt határoztak meg. A felső 12 méter üledék lerakódása idején 6 klímaszakasz különíthető el. A kultúrréteg a 4. szakasz aljára tehető. Jellemző fajok: Vallonia costata, Chondrula tridens és Helicopsis striata. Ezek aránya az össz-faunához képest átmeneti, rövid melegedésre és az éghajlat szárazodására utal. A teljes madarasi puhatestű fauna kronosztratigráfiailag a Würm biozóna 4.—5. alzónáját foglalja magába. Őslénytani eredmények:^ kultúrrégtegben csak Equus sp. fog- és csontmaradványai kerültek elő. Figyelemre méltó a korszakra általánosan jellemző Rangifer teljes hiánya. A kultúrrétegtől független alsó csontos rétegben Mammuthus, Alces, Equus, Bison priscus maradványok voltak meghatározhatók. Régészeti eredmények: a feltárt felszínen 5 tűzhely részletét megtaláltuk, két tűzhely helyét valószínűsítettük. A csekély számú leletanyag: eszközök, gyártási hulladék, összetört, részben megpörkölődött állatcsontok a tűzhelyek körül voltak. Felszín fölé emelkedő építmény nyomait nem észleltük. Eszközök: rövid pengevakarók, árvésők, retusált és csonkított pengék, megmunkálatlan pengék. A csekély mennyiségű eszközanyag nem tette lehetővé típusgrafikon összeállítását. Hazai telepeink közül Ságvárról ismerjük a leletanyag legközelebbi analógiáit. A földrajzilag közel eső jugoszláviai területek kortárs lelőhelyeit, iparát nem ismerjük. Az eszközök nyersanyaga többnyire gyenge minő-