Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Műtárgyvédelem - Áipliné Faragó Mária: Római kori üvegpalack restaurálása

MŰTÁRGYVÉDELEM 615 2. TISZTÍTÁS ELŐTTI ÁLLAPOT. Ezt az eljárást az összeválogatás megkönnyítése mellett az tette szükségessé, hogy a különböző vastagságú és károsodású részek tisztítását nem végezhettem azonos módon, különösen rossz állapotú volt a palack-test nyakrésze. A nyakrész magasságát és formáját nem lehet pontosan meghatározni, mivel hiányos. A Bécsi út 203. sz. alatt 1985-ben feltárt 3. számú sírból előkerült valamivel nagyobb méretű, alakjában teljesen megegyező palack ismeretében azt a következtetést vonhatjuk le, hogy annak a palacknak is vízszintes szájú hengernyaka lehetett. A palack állapota: pikkelyes, réteges és szilánkos mállása egyrészt gyártási hibára, másrészt a korrodálódás fokára vezethető vissza. Ez különösen erőteljes a palacktest legöblösebb felületén és a nyakrészen. A váll és a fenék rész viszonylag jobb megtartású. Ezen kívül egyes helyeken az elüvegtelenedés nyomai is megtalálhatók. A korróziós jelenségek vizsgálatának elméleti megalapozása Az üveg vegyi viselkedésének vizsgálatára első ízben a következő eljárást alkalmazták: Platinahuzalon egy csepp klórkalciumot olvasztották és azt az üveg felületén végighúzták. A jó minőségű — mállásra nem hajlamos — üvegen a húzott sávot csak rálehelés után lehetett észrevenni, a rossz — mállásra hajlamos — üvegen a