Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Műtárgyvédelem - Áipliné Faragó Mária: Római kori üvegpalack restaurálása

616 AIPLINE: ROMAI KORI ÜVEGPALACK .. . 3. TISZTÍTÁS. sáv opálossá vált. Mintegy száz évvel ezelőtt jöttek arra rá, hogy amely üvegek 20-24%-os alkáliát tartalmaznak, azok a felületükön vizet vesznek fel, amelyeknek a maximális mennyisége 12%. A nedvesség látszólag nem mutatott semmiféle elváltozást, de ha az üveget felhevítették, az ráncossá lett és felületéről pikkelyek, szilánkok váltak le. Weber a múlt század elején megfigyelte, hogy mállás következtében elveszíti az üvegfelület a fényét, azon irizáló réteg keletkezik és, hogy a mállás bekövetkeztében a szén-dioxidnak is szerepe van. Az üveg felületén lecsapódó vízréteg természetét Warburg és Ihmori ismerte fel. „A levegőből felvett víz egy részét az üveg adszorbeálja és állandó, permanens vízréteget képez, másik része pedig alkáliák képződése mellett hidrolitikus bomlást szenved, és időleges vízréteg keletkezik."

5 A mállás időtartamát négy szakaszra oszthatjuk. Az első szakaszban vízzel könnyen lemosható verődék keletkezik, amely apró pontszerű kiválás. A második szakaszban, kristályszerű kiválások lépnek fel, amelyek többnyire láncszerűen vonják be a felületet, vízzel még eltávolíthatók. A harmadik szakaszban már nagyobb mennyiségű alkáliák és a további nedvesség felvétellel az alkáli5. MORGÓS A. 1987. 288. o. 6.