Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Embertan - Henkey Gyula: Duna–Tisza közi magyarok etnikai-embertani vizsgálata

EMBERTAN 537 ÖSSZEFOGLALÁS A honfoglaló magyarok a Duna—Tisza közének elsőroban Duna és Tisza menti legtermékenyebb sávjait népesítették be, a 13. században, a tatárjárás után a középső, nagyrészt homokos, mocsaras és szikes jellegű területekre a kunok, a földművelésre is igen alkalmas északkeleti részre pedig a kunokkal együtt beköltöző alán-szarmata eredetű jászok telepedtek le. A Duna—Tisza köze Magyarország jelenlegi területének az oszmán-török megszállás alatt leginkább elnéptelenedett vidékei közé tartozott. A 18. századi újratelepítők elsősorban észak felől, a kedvezőbb fekvésű Jászságból, az erdőkkel sűrűn borított Palócföldről, valamint az 1910-es magyar—szlovák nyelvhatártól északra eső területekről érkeztek, akik részben az elnéptelenedett területekről elmenekültek utódai voltak. Az észak felől érkezők több helységben rátelepedtek helyben vagy a környéken fennmaradt őslakosokra. A Duna—Tisza közén 1956 és 1985 köztt 14 454 felnőtt magyart vizsgáltam. A feldolgozás a 24—60 évesek adataira épül. Az e korcsoporthoz tartozó Duna —Tisza köziekre mindkét nemnél a nagyközepes termet, brachycephalia (rövid fejjelző), euryprosopia (széles arcjelző), frontálisan lapult (előreálló) járomcsont, meredek homlok, az arc síkjából közepesen kiemelkedő orrhát, enyhén domború tarkó és barna-fekete hajszín a jellemző. Az orrhát profiljának és a szemszínnek a megoszlása kevésbé egyöntetű. Az előfordulás sorrendje az orrprofil tekintetében férfiaknál egyenes, konvex (domború), konkáv (homorú), nőknél az egyenes forma gyakorisága kissé fokozottabb mértékű, a konkáv és a konvex aránya pedig majdnem megegyező. A szemszín megoszlása terén mindkét nemnél barna, kevert (zöldes), világos a sorrend, de nőknél a barna aránya jelentősen nagyobb. A Duna —Tisza közi csoportok között egyes jellegek tekintetében eltérések vannak. A jászsági őslakosok termete jelentősen magasabb, mint a többi csoporté, a férfiaké kifejezetten magas. A Duna, Tisza menti őslakosok fejjelzője fokozottabban, a kiskunsági és a jászsági őslakosoké kisebb mértékben rövid. Az arcjelző a Duna, Tisza menti őslakosoknál a kissé nagyobb morfológiai arcmagasság folytán kevésbé széles. A frontálisan lapult (előreálló) járomcsont az őslakosoknál jelentősen gyakoribb, mint a telepeseknél. Bár általában jellemző a meredek homlok, de kiskunsági őslakos férfiaknál a hátrahajló forma is eléggé gyakori. Minden csoportnál többségben van a közepesen kiemelkedő orrhát, de jászsági őslakosoknál az erősen kiemelkedő forma előfordulása is jelentős. Bár jellemző az enyhén domború tarkó, de a kiskunsági őslakosoknál az erősen domború forma gyakoribb, mint a többi csoportnál. A barna szemszín aránya a kiskunsági őslakosoknál, a kevert (zöldes) a jászsági őslakosoknál, a világos a telepeseknél emelkedik. Az orrhát profiljának és a hajszínnek a megoszlása a Duna—Tisza közén viszonylag egyöntetű, minden csoportnál az egyenes orrhát a leggyakoribb, a barna-fekete hajszínárnyalatok gyakorisága pedig minden csoportnál és mindkét nemnél 94 és 97 között van.