Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból

NÉPRAJZ 455 nek az a reménye és törekvése jut kifejezésre, hogy a búcsújáróhelyen Szűz Mária közbenjárására segítséget és kegyelmet nyer magának és övéinek vagy a nagyobb közösségnek. 1743-ban a Félegyházát újratelepítő jász telepesek Szent István király tiszteletére felszentelt fatemplomot hozták magukkal, s azt a mai Szabadság téren felállították, de a letelepedés második évében már hozzáfogtak a díszes nagy templom, az Ótemplom építéséhez, amelyet Sarlós Boldogasszony tiszteletére szenteltek fel. BÁLINT Sándor szerint Sarlós Boldogasszony, mintegy a bőség, termékenység égi pártfogója: a jászoknak különösen kedvelt templomdedikációja. Tisztelete mélyen belegyökerezett a jászok lelkébe.

77 A telepítők hagyománytiszteletből, éppen talán az újonnan elfoglalt föld termékenységének támogatása reményében választották ezt a titulust templomuknak. De fogadalmat tettek, hogy a fatemplom helyébe Szent István király tiszteletére új templomot fognak építeni.

78 Fogadalmukat 1880-ban teljesítették. Az új templom körül 1885-ben létesült a második plébánia. Ettől kezdve a sarlósi búcsú mellett rendszeresen megtartották ebben az egyházközségben is Szent István ünnepén a templombúcsút. A történeti források időről időre megemlékeznek a sarlósi templombúcsú megtartásáról. Tudjuk azt is, hogy II. József tiltó rendelkezései után II. Lipót könnyítésére 1791-ben a Sarlós Boldogasszony napjára eső búcsút a félegyháziak megváltották.

79 A tanácsi határozattal is megerősített templombúcsút a kor szokásos ünnepélyes körülményei között tartották. A díszes keretek megteremtésében a XVIII. században a céhek kaptak hagyományosan visszatérő feladatokat. A XIX. században a Szentkút kegyhellyé válásának folyamatában a helyi templombúcsú fokozatosan vesztett jelentőségéből. A hozzá kapcsolódó kísérőjelenségek (búcsú-előkészületek, a háztájék csinosítása, vendégek meghívása stb.) is legnagyobb részt már csak az emlékezetben élnek, ott is elhalóban. A templombúcsú a maga szokásos egyházi ünnepélyességével folyik le, amelyben meghatározó az alkalmi szentbeszéd és a nagymise. A helyi templombúcsúk tehát az itteni egyházközségek híveinek — különleges, megkülönböztető események nélküli — belső ünnepei. Emberemlékezet óta nem kapcsolódnak ezekhez már profán, világi örömöket kifejező jelenségek. BÁRTH János találóan gazdag tartalmú kifejezésével élve nem torkosbúcsúk.

b0 A félegyházi nép tudatában a búcsú fogalma már nagyon régen a Szentkúttal azonosult, és itt mindenki számára a búcsú a szentkúti búcsú, így volt ez már 1885-ben is, amikor a kialakulóban lévő kegyhely lelki gondozását 77. BÁLINT S. 1942. 198. 78. FEKETE J. 1974. 127. Pénzhiány miatt az építés későbbre halasztódott. A templomhelyet Nepomuki Szent János szobrával jelölték meg 1799-ben. Az új templom 1875—80-ban épült fel. 79. Lásd a 13. lábjegyzethez tartozó részt! 80. BÁRTH J. 1982. 62. A torkosbúcsú; szentbúcsú fogalmakat szépen kifejti.