Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból

446 FEKETE: A FELEGYHAZI NEP HAGYOMÁNYAIBÓL A helyi hírlap 1938-ban már a Pálos rend főnöksége és a város megbízottai közötti tárgyalás eredményéről ad tájékoztatást: [.. . ] „A pálosrend hajlandó örömmel átvenni a szentkuti kegyhelyet, ott állandóan istentiszteletet tart, a környék hittanítását ellátja, a kegyhelyet megfelelő módon kiépíti és a lelki szükségletet több lelkész látja el [...]". Az épületátalakításokhoz azonban anyagi hozzájárulást és bizonyos személyi fizetést kérnek.

59 A pálosok és a város közötti tárgyalásokat nemsokára sikeresen befejezték. A képviselőtestület 139/1939. kgy. számú véghatározatával a Szentkút kegyhelyet a Pálos rendnek átengedte. A törvényhatóság kisgyűlése ezt 2127/1939. kgy. számú véghatározatával jóváhagyta. A belügyminiszteri megerősítés reményében a polgármester a Szentkút kegyhelyet a rendnek 1940 májusában át is adta.

60 A félegyházi búcsújáróhelyre települő rendtagokat 1940. május 5-én nagy ünnepélyességgel akarták fogadni. A manifesztációt azonban elmosta a szűnni nem akaró eső. A hivatalos fogadás és köszöntés sokkal szerényebb keretek között egy héttel később folyt le. A pálosok szentkuti működéséhez fűzött nagy reményekre és elvárásokra a beköszöntő ünnepi szentbeszéd mértéktartó választ adott.

61 Ebben a beszédben a Mária-kultusz ápolásában fogalmazták meg célkitűzésük lényegét. A pálosok szorgos kezekkel a templomhoz sekrestyét építettek, otthont teremtettek maguknak. Az új rendházat 1940. november 3-án ünnepélyesen szentelte fel a váci segédpüspök.

62 Nagy tervekkel kezdték meg kegyhelyi működésüket. MÁRIÁT DÍCSÉRNI HÍVEK JÖJJETEK című felhívásukban közzétették, hogy a szentkuti kegyhely teljes gondozását átvették. Törekvésük a búcsújáró helyet „ősi fényébe visszahelyezni és naggyá fejleszteni." Hangsúlyozták, hogy a „Szentkútat a buzgó egyszerű hívek teremtették meg. Minden köve, minden felszerelése az egyszerű jólelkű hívők adományaiból létesült. A pálosok terve: Az egész Pálosszentkutat újjáépíteni. Templomunk szűk, a szentkút rozoga, a kálváriaképek avultak. Zarándokházak kellenének, hogy esős, hűvös, időben szállást adhatnának a búcsúsok ezreinek. Testvérek! Lépjetek az ősök nyomába! Isten nevében adjatok, ki mennyit tud, hogy a kedves Szentkútat felvirágoztathassuk!"

63 59. FK XXVII. évf. 1938. október 30. Pálosrend letelepítése Szentkútra. Korábban tárgyalások folytak a jezsuitákkal és a ferencesekkel a szentkuti letelepítésre. De a felmerülő anyagi akadályok miatt abban is maradtak a kísérletek. 60. BKML-Kf. Kgy. jkv. 1940.; 1938. október 30.; 1940. május 7. 178/kgy. 1940. Irat: 10.349(ki)1940. 61. KK II. évf. 19. sz. 1940. május 12. A Pálosrend ünnepélyes fogadtatásakor mondott beszédből: „Ne várjon tőlünk gazdagságot a vidék, mert mi nem hoztunk aranyat, ezüstöt, mivel az nekünk sincs, de amink van, azt szívesen osztjuk meg veletek ... Hozzuk tehát azt mi is nektek, amink van: hozzuk a Szűzanya szeretetét [...]" 62. KK II. évf. 1940. november 10. Rendházavatás Szentkúton (vezércikk). 63. Pálosszentkút története című kiadvány 26. oldalán közzétett felhívás.