Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból
444 FEKETE: A FELEGYHAZI NEP HAGYOMÁNYAIBÓL э 1893 tavaszán a városi tanács megállapította, hogy a Szentkút hatósági kezelése csupán az anyagi teendőket foglalja magában. A szentkúti búcsúk egyházi részeit illető intézkedésekre ezért — plébánosi jogának gyakorlása körében — Kiss Boldizsár újtemplomi plébánost kérte fel. 51 1909-ben a város vagyonának telekkönyvi számbevételekor derült ki a Szentkút téves telekkönyvezése. A hiba kijavításához a képviselőtestület nyilatkozatot adott ki, hogy a „Szentkút területének, mint kegyhelynek" búcsújárásra való használatát továbbra is tűri és megengedi. 52 Amint látjuk, a hivatalos városi vezetőség a Szentkútat a terület felépítményeivel együtt kegyhelynek tekinti és e szerint intézkedik vagy ad ki minősítő jellegű hivatalos nyilatkozatot. Ebben a szellemben eljárva 1912-ben a tanács már azt is szükségesnek látja, hogy a Szentkút [. . . ] „kegyhellyé való elismerése iránt a püspökség útján a kellő lépések tétessenek meg [...]" A hivatalos álláspontban azt is megfogalmazzák, hogyha a kezdeményezés eredménytelen lenne, akkor vegyék azt városi kezelésbe, [. . . ] „hogy az annak idején mint üdülőhely gyümölcsözőleg kezelve a város jövedelmét képezze [. . . ]" 53 Erre a világos és egyértelmű határozatra sem született döntés a szentszéknél; és válasz nélkül az eddigi halogató, elnéző politika folytatódott a búcsújáróhely nyilvánosságát illetően. A múló évtizedekben a hallgatólagosan létező és működő Szentkútnál — a városi tanács által meghatározott keretekben — a kegy hely fejlesztés irányában már eddig is jelentős változások történtek. 1886-ban kőris és juhar fákkal a területet fásították. 1898 tavaszán újabb 400 fát ültettek el; 30 padot és 6 kőasztalt helyeztek el a zarándokok részére. A kegyhely külső területén szintezést végeztek. A terület kubikolása közben időszámítás előtti második századbeli leletekre bukkantak. Az ásatásnál több napig Kada Elek is jelen volt. 54 1901 és 1902 tavaszán ismételten fásították a Szentkútnál. A kocsibeállóhelyen [a régi Móczár-féle földön, ahol ma az autók parkolóhelye van] eper-, akác-, juhar-, kőris-, tölgy-, nyárés szilfákat telepítetek vegyes elrendezésben. A Szentkút belső területén [az iskola és a csőszház környékén] eper-, dió-, cseresznye-, meggy-, alma- és körtefákat ültettek, mintegy 1 100 darabot. 55 A szent kutat 1823-ban hatósági rendelkezésre díszeitől megfosztották és ivókúttá minősítették. 51. FH XI. évf. 19. sz. 1893. május 7. A szentkút ügy rendezése. 52. BKML-Kf. Kgy. jkv. 1909. 1909. december 28. 256/1909. kgy. sz. határozat és 33/1910. kgy. sz. határozat. 53. BKML-Kf. Polgármesteri iratok 2118/1911. irattári szám. 1912. december 15. 188/1912. kgy. sz. határozattal a Szentkútnak kegyhellyé való elismerése iránt teendő szükséges lépések megtételét elrendelte a közgyűlés. 54. FH XVI. évf. 37. sz. 1898. május 8. Ásatások a Szentkútnál. 55. FH XIX. évf. 28. sz. 1901. április 7. A szentkúti fásítás.
