Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból

424 FEKETE: A FELEGYHAZI NEP HAGYOMÁNYAIBÓL bővülve érte el legnagyobb kiterjedését.

1 Erre az időre az eddig birtokarányosan használt puszták felosztása is befejeződött, a félegyházi TANYAVILÁG a központtól mért, körülbelül 9-10 km sugarú körben kialakult. A látszólag rendszertelenül épült tanyák között a főutak mentén létrehozott tanyai iskolák jelentették az összetartó és szervező erőt. Viszonylagos központi helyzetüknél fogva kulturális funkciójuk mellett közigazgatási, közegészségügyi és egyéb feladatokat is elláttak, sőt hitéleti szerepük is meghatározó volt. A városi népesség fejlődésének két főiránya: a városiasodás és a tanyásodás bonyolult kölcsönhatásokban bontakozott ki. A sajátos tanyai életforma, a mérhetetlen távolságok, az egyedüllét és elzártság, a természet elemeivel való mindennapi megküzdés, mostoha kulturális, közegészségügyi és egyéb körülmények olyan függő helyzetérzést teremtettek, amelyben tág teret és fontos szerepet kaphatott és kapott a hiedelmeken és a babonákon alapuló népi vallásosság gyakorlata. A hit és a hozzá kapcsolódó vallásos cselekmények a tanyai embert mintegy kiemelik a mindennapok verejtékes munkájának terhes folyamatából. A vallási követelmények teljesítése a paraszti életfelfogásnak olyan természetes megnyilvánulása lesz, amely minden más kötelesség normája és próbája is egyben. Hálaadás, kiengesztelés; baj- és szerencsétlenség-elhárítás, -megelőzés és egyéb emberi közelítésmódokban a való élethez, annak elvárásrendszeréhez való igazodást láthatjuk. A vallási rítus a maga különlegességével, összetett hatásaival lélekemelő, áhítatkeltő alkalom, amelyben a megfáradt ember lelki fürdőt, megtisztító közösségi együttlétet talál. A rítus így válhat az elnyomatás, az osztályelnyomás időszakában a kiváltságosokkal szembeni — a látvány gyorsaságával elmúló — látszólagos kiegyenlítő eszközzé. A rítus teremtette alkalom lesz azonban egyben az emberi kapcsolatteremtés időlegesen vagy hosszabb időn át tartó emberi találkozása is. A határrészek benépesülésének foka, a határrész központjához mért távolsága, a településrész zártsága, a termelés szerkezete stb. mind meghatározóak abban, hogy a határrész lakosságának életfelfogása, hagyományrendszere, hitvilága, vallásos gyakorlata, az egyházzal való kapcsolata hogyan alakul, milyen lesz a hitéleti formák tartalma. Merőben különböznek egymástól például vallásos megnyilvánulásokban a központtól igen távoli, semlyékekkel és vízfolyásokkal átszabdalt ferencszállási határrész területén gazdálkodó emberek a galambosi szőlők sűrűbben és zártabban lakott területén élő emberektől. A városbelső és a tanyavilág természetszerű egymásra hatásából, a városi és a tanyai népesség családi és termelési kapcsolataiból következik, hogy a vallásos népélet hagyományainak tartós befolyása maradt a városi hívő lakosság hitéletében is. Ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy a néphit, népi vallásosság hagyományait is kikezdte az idő. A nagy területi lakossági átrendeződés, az életmód 1. Dr. METZNER К. 1930. 6.; SZERELEMHEGYI T. 1882. 114—115.