Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból

NÉPRAJZ 425 megváltozása, az életkörülmények kedvezőbb alakulása a hagyományátörökítés megannyi eszközét gyengítette vagy lehetetlenné tette. A családokban bekövetkezett szerkezetváltozások is hátrányosan érintették a félegyháziak vallásos életének hagyományait. FERENCSZÁLLÁS—SZENTKÚT Ferencszállás ~Ferencszállása puszta nevével 1548-ban találkozunk először. A XVIII. században még meglévő romos templomából arra következtethetünk, hogy régebben népes hely lehetett.

2 A templomrom elbontását a váci püspök 1805-ben megengedte a félegyházi tanácsnak.

3 Ennek anyagából épült a mai Móra Ferenc Általános Iskola épületének déli, földszinti része 1807—1809-ben, és a Hattyúház keleti, Gorkij utcai szárnya 1819-ben. Ferencszállás a török hódoltság után Kecskemét pusztabérlete lett. A kecskemétiek utolsó 10 éves bérlete (1744 —1754) már a várostelepítés, a redempció időszakára esik. A területmegváltás után Ferencszállás Félegyháza pusztája lett, amelyet felosztásáig, 1855-ig, osztatlan legelőként birtokarányosan használt a félegyházi közbirtokosság. A felosztott puszta egyéni tulajdonosai fokozatosan tértek át a szántóföldi gazdálkodásra. A puszta déli, nagyobbik része 1952-ben 11 779 kholddal kivált a város területéből. Az egykori Külső-Ferencszállás puszta Petőfiszállás néven önálló községgé alakult. A községnév első tagja utal arra, hogy ezen a területen volt egykor a gyermek Petőfi Sándor atyjának csárda- és kaszálóbérlete. A név második tagja, a szállás a középkori település jellegére mutat. Ferencszállás területe már a középkorban a jelentős, szeged—budai főút vonalába esett. Ma hosszanti tengelyén az E5-ös nemzetközi út és vele párhuzamos vasúti fővonal fut keresztül. A XVIII. században északnyugati irányból semlyékes dombsorok, vízállások, nádasok, tocsogók váltakoztak a területen. Állandó vízháztartású erek: Kővágóér, Galambosér, Szentkútér vitték a homokhátság felületi vizeit a ferencszállási természetes vízgyűjtőbe, a Péteri~ Ferencszállási tóba. Nagyobb, összefüggő erdők: Selyemerdő, Ferencszállási erdő, és facsoportok szabdalták át a változatos tájat. A XVIII. századi kép azóta jelentősen változott. Az erdőségeket kivágták, a vizeket csatornába szorították. Most már nem a víz elvezetése, hanem inkább annak megtartása okoz gondot a feltört gyepek helyén örökké szomjas homokföldek gazdáinak. Az adott természeti körülmények között az embert érő természeti csapások, a magányosság és kiszolgáltatottság félelmének szorításában szenvedő személyek vallásos megnyilvánulásokban kerestek és találtak megnyugvást, vigasztalást. 2. Dr. METZNER К. 1930. 7. 3. BKML Kf. Prot. 10. Pag. 338. Arc. 27 Cl F6 №48 „Ferencszállási Puszta templom le rontásáról szolló Püspöki engedelem párja" 1805. május 10.