Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások

NÉPRAJZ 399 lévén, maga is Fatens egy Télen a' Marháját teleltette ottan, hallotta, hogy régenten az Hellyen Falu lett volna." (4. 186.) Jelen tanulmányunkban elsősorban azokat az adatokat vesszük számba, amelyek a Duna bal parti ősi szeremlei határ szállásaira vonatkoznak. E szállásokat részben a szeremleiek, részben a bajaiak birtokolták. A régi szeremlei határ szállásaira vonatkozó adatok tanulmányozását és értelmezését nehezíti, hogy a perekben a szállás szóval többféle gazdasági telephelyet jelöltek, ugyanakkor időbeli különbségek is vannak az egyes határperek emlgetett szállásai között. Gyanítható, hogy az időbeli különbségek esetenként funkcionális és fejlettségi különbséget is takarnak. Az időbeli sorrend meghatározása csak kétséges hitelű eredményt adhat, mivel az erre vonatkozó vallomásokban fellelhető a fentebb már többször említett tendenciózusság és a tények elferdítésére irányuló törekvés. Pl. a bajai párt messziről megidézett, hajdan Baján katonáskodó tanúi azt igyekeztek bizonygatni, hogy a középkori szeremlei faluhely tájéka a bajaiaké, hiszen bajai lakos korukban szénázó szállásaikat is ott tartották. Csak azt nem hangsúlyozták eléggé, hogy rác katonák lévén, ők nem ismertek határokat. Ott teleltették állataikat, ahol jónak látták. Az 1726. évi vallomásokban többször elhangzott, hogy a szeremleiek hajdan a Hát-szigetben, vagyis a Sebes-fok melleti, Árpád-kori faluhelytől nem messze délnyugatra tartották szállásaikat, és csak a per előtt néhány esztendővel helyezték át azokat a régi faluhely tájékára, ahol új falut is kezdtek építeni. Ezt a gondolatot Vészein Tatity, 85 éves baracskai tanú fogalmazta meg legjobban 1726-ban: „ ... az Szállásokatpenigh Hát Szigetbül (:a kiket mindétig ott tartottak:) mintegy két három esztendeje, hogy ide föllyebb, a hol mostan falut akartak épéteni által helyheztették a Szeremlyeiek . . ." (38. 17. és 4. 215.) Hasonló értelmű vallomást tett Uglessa Csanagcsics, 80 éves baracskai tanú: „. . . látta azt is az Fatens, hogy Szeremlyeleknek az Török üdőben Hat Szigetben, azután azon az helyen, az hol most házakat kezdtenek építeni, alul az réghi kenderes földeiken . . . szállások volt." (38.17—18. és 4. 27. Az időrend tekintetében látszólag e vallomásokkal szöges ellentétben állnak Vuhajlo Gabrilovity, 90 éves dautovai tanú 1726-ban feljegyzett szavai: „ . . . látta, hogy Szeremlyeiek azon az helyen az hol most házakat kesztenek építeni, mégh török világban is szállásokat tartottak." (38. 20 és 4. 227.) Ilyen vallomások alapján nehéz az igazságot kihámozni, nehéz a perben ütköző érdekek sugallatából a topográfia és az időrend valóságát feltárni. Ha azonban alaposan végiggondoljuk a dolgot, kiderülhet, hogy a perek korának igazsága általános agráretnográfiai szempontból ma már nem is túlzottan fontos körülmény. A lényeg az, hogy a szeremleiek a török időkben is szállásokat tartottak. Kevésbé fontos, hogy telephelyeiket határukon belül biztonsági vagy más okokból mikor hova költöztették. Föltételezhető, hogy a szeremleiek a Duna bal parti régi faluhelyük tájékán, sőt valószínűleg éppen a régi faluhely telkein a török