Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások

372 BARTH: SZEREMLEI VALLOMÁSOK remleiek, ezelőtt vagy 35 Esztendőkkel mentek volt Pörbelére lakni a' Kurucz háborúban, az holottis vagy 2 Esztendeigh laktanak, a' méglen az országban az Kuruczok le nem csendessettenek. Errül a Tanúnak jeles emlékezete lévén, mivel az Feleségét szintén akkor vévén el, Pörbelére vitte lakni az ottan épített Gunyhójában." (24. 8.) A „B" jelű, vagyis a XIX—

XX. századi faluhelyről érthető módon nem esik szó a perek vallomásaiban, hiszen ide, az „A" jelű Árpád-kori faluhely szomszédságába csak 1773-ban költözött vissza Szeremle. Néhány homályos utalás azonban elhangzott a vallomásokban korábbi visszaköltözési kísérletekről. Az 1726. nov. 18-án Baján tartott vallatás kérdésében afelől érdeklődtek: Volt-e valaha Szeremle a „Dunán innen", „ott ahol most kezdett épülni" ? (4. 155.) Másik megfogalmazás szerint: „ . . . azon darab földet, mellyet most Szeremlyeiek magokénak mondgyák, Bajai Szöllőktül egész addig, ahol most újonan Szeremlyeiek falut kezdették építeni. . ." (3. 155.) A válaszokban hasonló szövegek olvashatók, leginkább az „ . . . mostani helyen, a' hol falut kezdtek építeni az Szeremlyeiek .. ." megfogalmazás. (4. 207.) A vallatás novemberi dátuma ebben az esetben azért fontos, mert ismerjük 1726 tavaszáról Szeremle falu és az érsekség levélváltását a visszaköltözés ügyében. A szeremeleiek dátum nélkül, de valószínűleg 1726 áprilisában levelet írtak földesuruknak, Csáki Imre bíboros érseknek. Ebben elpanaszolták, hogy sok bajuk van Jani Jakab bátaszéki apátúrral, aki kifogásolja, hogy a Duna jobb partján laknak. A falun kívül rendszerint elhajtja állataikat. De háborgatják őket Baja város lakosai is, akik kétségbe vonják, hogy a Duna bal partján van Szeremle község „igaz határa". A bajaiak az ő földjükön kaszálnak, vágják erdejüket, elhajtják és árestomban tartják állataikat. A nehéz sors miatt a szeremleiek közül már sokan elszéledtek. Kevesen vannak a faluban és ezért sok az adóterhük. Reménytelenségben reményeiket és vágyaikat így tárták földesuruk elé: „ . . . Avagy ha pedigh Eminentiád kegyes Gratiája által az régi Szeremléni Dunán innen való Határunknak ususában békével (:az mint ami régi eleink voltának:) miis megh maradhatnánk, szándékoznánk azon réghi Helyünket megh szállani, reménljük az el széliedéit Anyánk fiait s szomszédainkatis közinkbe vissza jönni." Végezetül kérték az érseket, nyújtson nekik olyan kedvezményeket, mintha új falut szállanának meg: „ ... ha Bontakozásunk emiétett Helyünkre esik, új szállóknak szokott Gratiát valamely Szolgalattal kegyeimessen megh engedni alázatossan könyörgünk."*

3 Az 1726. máj. 5-én kelt földesúri válaszlevelében Csáki Imre bíboros megígérte a szeremleieknek, hogy a bátaszéki apátság és a bajaiak hatalmaskodásait bíróság elé terjeszti. Nemhogy megengedte a visszaköltözést, hanem egyenesen kötelezte 43. KEL.II. Birt. ir. gyűjt. V. 280.