Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások
352 BARTH: SZEREMLEI VALLOMÁSOK állapotot rögzítette. 12 Szeremle 1819/20-ban készített hatalmas határtérképén mérnöki vonalzóval húzott két párhuzamos vonal utal a vázlatunk I. és III. jelű pontja között megvalósuló átvágó csatornára. Ennek a csatornának a 2-es számmal jelzett élővé vált szakaszát láthatjuk egy 1820 táján készült év nélküli térképen 13 , valamint Bács-Bodrog vármegye 1825-ben nyomtatott nagy méretű térképének Pest megye déli csücskét is ábrázoló szögletében. Ebben az időben a 4. és az 5. Duna-ág illetve a 2. számú átvágás között egy sziget keletkezett, amelyet Lagyma névvel jelöltek a fent említett kéziratos térképen. Az átmetsző csatorna másik szárnya, amely a II. pontból indult és az I. pont felé haladt, ekkor és később sem vált élő nagy Dunává. Egy 1836. évi térképen megfigyelhető a nemrégiben ásott csatorna 14 , látszik, hogy az árok később is csatorna maradt. 15 A II. találkozási pontban, ahol a déli csatorna indult, a Duna ahelyett, hogy a csatorna felé tartott volna, északnyugati irányba lendült, illetve végleges medre a csatornától nyugatra formálódott ki. A „C" jelű térképvázlat nagy meglepetése, hogy a 2. számú összekötő csatorna hosszú ideig nem vált Duna-főággá, sőt a vele összeköttetésben lévő l-es és 4-es szakaszok is elvesztették főág jellegüket 1820. és 1836. között. Valószínűleg a vízszabályozó hatóságok számításával ellentétes folyamat játszódott le. A főág a 6. szakaszra terelődött át. Nem kizárt azonban, hogy valaha, esetleg egy évszázaddal korábban már „járt arra" a Duna. Az 1876-os állapotot tükröző „D" jelű rajz újabb hatalmas változásokról tanúskodik. A közben végrehajtott szabályozások révén a Duna elfoglalta ma jellemző medrét. A 4. és az 5. szakasz jelentéktelen holt ággá vált, a 6. szakasz medrében maláterdő tenyészett, két szélén egy-egy keskeny vízfolyással, amelyek közül a déli egyesült a 7. számú folyócskával, a Sugovicával. Az egységes ábrába szerkesztett négy rajz 100 év változásait tekinti át. Olyan korszakos jelentőségű átalakulások történtek ezalatt az idő alatt, amelyek gyökeresen formálták át az életmódot és a parasztélet rendjét. A Duna fővonalának változásait alapvetően az állami vízszabályozások, átvágások befolyásolták. Emellett azonban más, kellően még nem kutatott és nem ismert tényezők is hatottak a mederváltozásokra. Elsősorban azok a természeti tényezők éreztették hatásukat, amelyek korábban, a XVIII. század előtt is terelgették a Duna fő ágát hol erre, hol arra, holt Dunák sorát hagyva hátra. A természeti tényezők mellett valószínűleg helyi közösségek gazdasági érdek diktálta emberi beavatkozása is elősegítette a főmeder változásait. A táj lakói kiválóan ismerték a vízi világ természeti törvényszerűségeit. Gyakran ástak árvízlevezetés és halászat céljából egyénileg vagy kol12. KÉL.II.T 207. — KÉL.II.T. 201 és az 1825-ben kiadott nyomtatott Bács-Bodrog megye térképe 13. KÉL.II.T. 201. 14. KÉL.II.T. 100. és 105. 15. KÉL.II.T. 350.
