Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások
346 BARTH: SZEREMLEI VALLOMÁSOK Szeremlyei határban, karóba vonyatták, és a karójának a tövét szemeivel is látta ott lenni". (2. 54.) Török kori jogszokásban gyökerező „halottas" történetet mondott el határbizonyító érvként Michael Pavianovich 36 éves bajai bíró is 1726-ban: .... hallotta .... hogy a török időkben .... „Paddi Péter fokjába egy török bele halván, az Szeremlyeiek nem fizethették meg a' Diát, hanem a Bajaiak fizették meg, úgy ennek utána a hidtul fogvást a ' Paddi fokáigh birták, azon fokon alul le az Monostori szigetig és az Szurdoki Csatornáig . . . ." (2. 42.) Alábbiakban idézünk néhány olyan vallomást, amelyekben viszonylag részletes ismertető hangzott el Szeremle határairól, illetve a szeremlei határvonal egyes szakaszairól és exponált pontjairól: „ ... az Fatensnek minden nemzetsége, úgy maga is Szeremlye névő helységhben nevelkedvén, mindenkor Baja és Szeremlye közt, Pandúrnál lévő Sugoviczátul által a sziget sarkon a Malom Révre, /: mellyet máskint itatónak is hívnak :/, s onnaj igyenesen alá a Bajai Szöllők alatt lévő Barátok Tójára, amint a Bajai Szöllők alsó végén a Szeremlyeiek hidgya régenten által volt vetve s egyszersmind Bajai, Szeremlyei és Bátmonostori határok megegyeznek, onnan egy kevéssé nap nyugatra fordulván azon tó amint a' Dunába szakadna, tartották igaz határát". (1. 29. — Olasz István, 50 éves szekszárdi, 1726-ban.) „A Fatens mintegy hat esztendővel ezelőtt származván el Szeremlyéről Bátára, bizonyosan tudgya, hogy Szeremlye és Báth Monostor helységek között, ki szakadván a' Monostori Kis Dunábúl, Bota foka nevezetű folyás . . . tartatott. . . Szeremlyei ...és Báth Monostor.. .helységek között külömböztető határnak, úgy, hogy jobb kézen levő parity a Báth Monostori, balkézen lévő parity a pedig Szeremlyei határnak tartattak, a' mint, hogy a' Kis Dunától kezdvén hét fönn álló határ jelek fel is állíttattak, azután pediglen azon Bota foka folyásán menvén mintegy 170 lépésnyire, a' hol régenten egy fűz fa állott, mellynek törzsöke ennek előtte 8 esztendőkkel a' midőn a' Jósef Fölséges Császár idejében az Insellér ékkel járt volna a' Tanú, még a földbül ki látszott, de már most tsak a' föld alatt el rothadott gyökereire lehet akadni, ezen fűzfától el hagyván bal kézre Bota fokát és tovább Fertő fokát, jobb kézről pedig Vájott fokát, mellyen valaha vízimalom volt, egyenessen Szurdoki Tó portyának ment a valóságos Szeremlyei határ, azután pedig mindenütt a' Szurdoki Tó volt az határ." (35. 2—3. — Esy János, 35 éves bátai, 1795-ben.) „. . . Tudgya ott laktakor, s az Öregektül is hallotta, a Tanú az Szeremleyieknek saját határ ját mindétig következendő képpen : Elsőben alul kezdvén az Falun, vagyon egy Fok, kit Gémes Foknak neveznek, mely az mostanság az Falu alatt lefolyó Öreg Dunábul veszi folyását észak felé az Gémes gerend mellett az Czimer Fokába. . . azon Gerend külömböztet . . . két féle határt, úgy mint Nap kelet felé maradván az Szeremlej, Nap nyugat felé az Batay határ. Azon Gerend mellett vagyon egy viz állás, kit Gémes Tójának hívnak, mely vizet minden üdőben Szeremlejek tartottak rekesztel. Bizonyittya pedigh azzal, . . . hogy maga is a' Fátens eleget halászott rajta
