Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Régészet - T. Dobosi Viola–Kőhegyi Mihály–Krolopp Endre–Vörös István–T. Bíró Katalin: Felsőpaleolit telep Madaras-Téglavetőben, ásatások 1966–1974

REGESZET 25 3. 9,25—7,75 m közt jellegzetes „löszfauna" található. A minták összegyedszáma az előző szakaszokénál lényegesen nagyobb. A többé-kevésbé melegigényes Pupilla triplicata még jelen van, de egyedszámaránya felfelé egyre csökken. Helyette a Pupilla muscorum, Trichia hispida, Euconulus fulvus, Vallonia costata stb. hidegtűrő fajok válnak dominánsokká. A szárazabb környezetre jellemző, illetve nagyobb nedvességigényű fajok (pl. Vallonia costata — Trichia hispida) dominancia-értékei ellentétesen változnak. Ebből hűvös, és váltakozva szárazabb, illetve csapadékosabb klímára következtethetünk. A környék vegetációja füves, legfeljebb helyenként bokros lehetett. A szakasz további tagolódása a következő: 3/a 9,25—9,0 m közt átmeneti zóna van, ahol a mérsékelten melegigényes Pupilla triplicata egyedszámaránya még magas, míg a nedvességigényes Trichia hispida dominanciája alacsony. A minták összegyedszáma ebben a mélységközben a legnagyobb. 3/b 9,0—7,75 m közt a nedvességigényes, de ugyanakkor hidegtűrő fajok dominancia-értéke növekszik. Igen jelentős pl. a Trichia hispida egyedszám-aránya. Itt jelenik meg a hidegjelző Vallonia tenuilabris is. 4. 7,75—6,0 m közt a nedvességigényes fajok egyedszám-aránya csökken, nő viszont a szárazabb klímát is elviselő Vallonia costata dominanciája. Megjelenik néhány melegigényes faj is fpl. Chondrula tridens, Helicopsis striata). Ezekből az adatokból arra következtethetünk, hogy a klíma az előző szakaszénál szárazabb és kissé melegebb lehetett. A kultúrréteg kb. ennek a mélységköznek aljára tehető. 5. A 6,0—0,75 m közötti szakaszra — különösen annak alsó harmadára — az igen magas összpéldányszám jellemző. Itt találjuk a rétegsor egyedszámban leggazdagabb mintáit. A fauna nagy ökológiai tűrőképességű „löszcsigák" együttese. Jelentős számban fordulnak elő azonban a nedvességigényes fajok is. Közülük a Vitrina pellucida eddig csupán néhány löszlelőhelyről volt ismeretes, onnan is csak néhány példányban (pl. Süttő, Féked). Hasonlóan ritka a löszben a Semilimax semilimax is. Ezeknek a fajoknak egy jellegzetes löszfauna tagjaiként való előfordulása esetleg a lelőhely földrajzi helyzetével (az ország déli része) magyarázható. A malakologiai adatok a szelvénynek ebben a szakaszában hűvös, nedves, majd kifejezetten hideg éghajlatot jeleznek. A környék növényzete füves lehetett, helyenként bokrokkal. A tekintélyes vastagságú szakasz két részre tagolható: 5/a A 6,0—3,75 m közti részt igen magas összpéldányszám mellett a nagy ökológiai tűrőképességű Punctum pygmaeum dominanciája jellemzi. 5/b A 3,75—0,75 m mélységköz faunájára a nedvességigényes, hidegtűrő fajok (Succinea oblonga, Columella columella, Euconulus fulvus, Trichia hispida uralma jellemző. Jelentős példányszámban fordul elő a hidegjelző Vallonia tenuilabris is. 6. 0,75—0,0 m közt néhány melegigényes, szárazságtűrő faj jelenik meg (Chondrula tridens, Pupilla triplicata) és ugyanakkor csökken a nedvességigényes