Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Régészet - T. Dobosi Viola–Kőhegyi Mihály–Krolopp Endre–Vörös István–T. Bíró Katalin: Felsőpaleolit telep Madaras-Téglavetőben, ásatások 1966–1974
24 KROLOPP: A MADARASI LOSZFELTARAS . . . sorolása így igen ingatag alapokon nyugszik és ez sok hibalehetőséget rejt magában. Ezt kiküszöbölendő, az üledéksor Mollusca-fauna alapján történő tagolásánál mindenekelőtt a fajok dominancia-értékeinek változásaiból szerkesztett görbék lefutását vettem figyelembe és ez adta az ökológiai csoportosítás alapját is 3 . Nyilvánvaló ugyanis, hogy a megegyező, vagy hasonló lefutású görbék azt jelentik, hogy a szóban forgó fajok azonos módon reagálnak a környezeti változásokra (1. ábra). A minták Mollusca-anyagának minőségi és mennyiségi értékelése alapján a madarasi rétegsort a következő szakaszokra lehetett bontani (1. ábra): 1. A 12,3—10,0 m közti szakaszban vízi és szárazföldi fajok egyaránt előfordulnak. A vízi fajok álló- vagy lassan folyó vízben élők, amelyek kisebb, növényzettel alig benőtt pocsolyákban is megélnek. Nagy ökológiai tűrőképességűek, így élőhelyük rövidebb-hosszabb kiszáradását is elviselik. Szórványos jelenlétük alapján a csapadékosabb periódusokban a homokbuckák közt meggyűlő, időszakos vizekre („semlyékekre") következtethetünk. A szárazföldi fajok többsége melegigényes, egyúttal többé-kevésbé szárazságtűrő (Granariafrumentum, Pupilla triplicata, Chondrula tridens, Helicopsis striata), kis részük nedvességigényes (Succinea elegáns, Vallonia enniensis). A hidegkedvelők hiányoznak. Ennek alapján a klíma a maihoz hasonló, esetleg kissé szélsőségesebb lehetett. A csapadékosabb periódusokban időszakos „semlyékek" keletkeztek, amelyekben rövid időre a vízi fauna is megjelent. A területen jelentősebb erdővegetáció azonban ekkor sem lehetett. A szakaszon belül három részt lehet megkülönböztetni: l/a 12,3—10,9 m közt (aprószemü homok) kis egyedszámban vízi és szárazföldi fajok egyaránt előfordulnak. 1/b A 10,9—10,8 m közti löszös homokréteg faunája igen szegényes, csupán néhány szárazföldi faj héjtöredéke került innen elő. 1/c 10,8—10,0 m közt (aprószemű homok és fosszilis talaj) a fauna kissé gazdagabb, de a mintánkénti egyedszám így is 100 alatt van, így a dominancia-értékek csak tájékoztató jellegűek (az 1. sz. ábrán szaggatott vonallal jelezve). Jelentős számban mutatkoznak a melegigényes fajok, és az ugyancsak enyhe klímára utaló Vallonia pulchella. A szárazföldiek mellett néhány vízi faj is előfordul. 2. A 10,0—9,25 m közti szakaszban vízi fajok már nem fordulnak elő. Az előző szakasz melegigényes fajainak dominancia-értékei csökkentek. Ugyanakkor a szintén többé-kevésbé melegigényes Pupilla triplicata nagy egyedszámban fordul elő és jelentős a nagy ökológiai tűrőképességű, így a szárazabb klímát is elviselő Vallonia costata dominancia-értéke is. A vízi fajok hiányából és a fajszámcsökkenésből a klíma szárazabbá válására és a vegetáció visszaszorulására következtethetünk. 3. KROLOPP 1965., 1966., 1969.
