Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Régészet - Pálóczi Horváth András: A Balota pusztai középkori sírlelet
REGESZET 129 ezüstcsat is az öv tartozéka volt, mérete szerint illik a szalagtöredékekhez. Fémszálakkal átszőtt textilöveket SZABÓ Kálmán is tárt fel Kecskemét környékén, Kerekegyháza-Kápolnahalom temetőjében és Felsőmonostoron a pusztatemplom mellett, XII— XIII. századra keltezett női sírokban. Bár ezek textilvizsgálata nem történt meg, SZABÓ Kálmán joggal utalt az ősi táblácskás szövésmódra, amellyel fémszálas szalagöveket is lehetett előállítani; szerinte a magyarság keletről hozta magával ezt a technikát és a fémszálas textilövek viseletét. 122 Azóta a táblácskás szövésmód régészeti bizonyítékai más középkori temetőből is előkerültek, szintén a Duna—Tisza közén. 1974-ben HORVÁTH Ferenc tárta fel Ópusztaszer határában Szer középkori plébániatemplomát és a körülötte levő XII— XVI. századi temető 59 sírját. 123 Az Árpád-kori sírok melléklet nélküliek voltak, a késő középkori rétegben két sírban tártak fel veretes textilövet: 38. és 42. sír. Mindkét sír övét gyöngysor keretelésű kerek, illetve ún. kettős liliom alakú préselt bronzveretek díszítették. HORVÁTH Ferenc a két sír leleteit a XIV. század vége és a XVI. század eleje közötti időre keltezi. 124 A csatok típusa, a veretek analógiái, valamint a vésett liliomdíszes ezüstgyűrű alapján magunk ezt a keltezést a XIII. század vége és a XIV. század vége közötti időszakra módosítanánk. 125 T. KNOTIK Márta ugyanakkor közzétette textilvizsgálatai eredményét, miszerint a fémdíszek körül megmaradt textiltöredékek táblácskás szövéssel készültek, a 38. sír öve len vászonból (szélessége 2 cm), a 42. síré selyemből (szélessége 1 cm); ugyanilyen szövéstechnikával, lenvászonból készült a temető egy szórványlelete is. 126 A végleges textiltörténeti feldolgozás előtt merészség lenne fejtegetésekbe bocsátkozni a felsorolt leletek és a Balota pusztai lelet táblácskás szövésű szalagtöredékei közötti összefüggésekről. Annyit mindenesetre meg kell jegyeznünk, hogy nincs túl nagy időbeli különbség a kerekegyházi, a felsőmonostori, az opusztaszeri és a Balota pusztai lelet között, és hogy a lelőhelyek egymáshoz közel, mintegy 35 km sugarú körben helyezkednek el. A Balota pusztai textilmaradványok mintája hasonló a kerekegyházi aranyszálakkal átszőtt öv rombuszokból szerkesztett díszítéséhez. 122. SZABÓ K. 1938. 61—63, 332—333. kép. 123. HORVÁTH F. 1974—75. 344—355. 124. Uo. 352—356, I—II. t. 125. A csat. analógiái XIII— XIV. századi leletekből ismertek; ezek összegyűjtve megtalálhatók: PÁLÓCZI HORVÁTH A. 1972. 192—198., 13—15., 17—18. kép. Az ún. kettős liliom alakú veretek különböző változatai is XIII—XIV. századi leletekben fordulnak elő: uo. 190—195.; PÁLÓCZI HORVÁTH A. 1982. 100. A gyűrű a tatárjárás idején elrejtett kincsek liliomos pecsétgyűrűinek párhuzama: Lovag Zs. 1980. 221—222., 1. ábra. A csattípus korábbi keltezését már javasoltuk; ugyancsak fenntartjuk azt a véleményünket, hogy a kérdéses két opusztaszeri sírnak a kun emlékanyaghoz sorolása módszertanilag meglehetősen bizonytalan. PÁLÓCZI HORVÁTH A. 1982. 101., 46. j. A két sírral kapcsolatos bármilyen további vélemény kialakításához szükséges lenne az embertani elemzésre, a nemes életkor-meghatározásra. Egyrészt arra gondolunk, hogy a 38. és 42. sír csontváza mutat-e eltéréseket a temető általános embertani képétől, másrészt felvethető — egyelőre kizárólag a sírrajzok alapján —, hogy női sírokról van szó, s ez viselettörténeti szempontból más megvilágításba helyezi az öveket is. 126. KNOTIK M. 1974^ 75. 375—378.
